Gregorian, a kántálás mestereivel, töltelék dalok nélkül

Jó néhány éve már annak, hogy a legelső lemezük megjelent, amely csupa olyan klasszikus slágert dolgozott fel, amely kellően mély nyomokat hagyott a hallgatókban. Az átiratok csodásra sikeredtek, minden dal új életre kelt, és persze ismét örömmel üdvözölte őket a zenebarát közönség. Immár hatodik alkalommal adnak nekünk különleges, békével és szépséggel teli perceket.

Első, 1996-os megjelenésük óta számos helyen arany-, illetve platinalemezesek lettek ezek a remek hangú szerzetesek. Mindebben természetesen Frank Peterson keze van, aki a produceri teendőkért és a megfelelően kiválogatott dalokért felelős. Arról azonban nincs információm, hogy mindent ő maga hangszerel-e, vagy netán egy komplett team áll mögötte.

Bár igaz, a végeredmény szempontjából mindegy, ám úgy gondolom, megérdemelné a vállon veregetést, aki a zenei részeket ilyen remek módon modernizálja, újítja fel. Nagy meglepetésekre természetesen ezúttal sem kell számítani, hisz a hangzás már ismerős, a megoldások is mind-mind megszokottak, de ettől is olyan egyedi ez az egész, ez adja az egyik különlegességét. Ebben tehát ne is keressünk hibát.

Ki akar örökké élni, ha Björkkel jógázni is lehet?

A felhozatal ezúttal is igen erős, bár ennyi remekül sikerült feldolgozás után már bizonyára nehéz volt megtalálni a megfelelő dalokat, de rossz alkatrész most sem került a gépezetbe. Queen (Who want to live forever), Eurhytmics (Miracle of love), The Corrs (Dreams), Peter Gabriell (Mercy street), Joan Osbourne (One of us), Björk (Joga) és még sorolhatnám. Klasszikusok és az ezredforduló nagyjaitól játszanak ezúttal is, közel 70 percen keresztül.

Ha egy átlagos pop vagy rock banda lemeze lenne, bizony túlzottan hosszúnak ítélném, és már sorolnám is a töltelék dalokat, amikre semmi szükség. Ebben az esetben viszont ez nem igaz, hiszen az album minden perce magával ragadó. Sajnálom is, amikor vége van a CD-nek. Szerencsére csak újra el kell indítanom…

Az ütős klasszikusok kicsit lemaradtak

Azért valamit persze hiányolok. Korábban Metallica, Green Day, HIM, sőt még Rammstein feldolgozásuk is volt (egy külön lemezt is szenteltek a keményebb daloknak). Ezúttal azonban nem akadt a horogra keményebb, rockosabb tétel, és itt természetesen nem az előadóra gondolok, pusztán dalokra, nótákra.

Igaz, ennek hiányában is hibátlan ez a lemez, de annyira különlegesen szólalnak meg a keményebb dalok az ő előadásukban, hogy kár volt őket lehagyni. Egyszer talán egy Korn, vagy egy Pantera témát is kiszúrnának, az sokakat boldoggá tenne, és persze ilyesmire is biztosan sor kerülhet majd a jövőben, minden csak Peterson mesteren múlik.

Délutáni ringató

Azoknak, akik még nem ismerik ezt a formációt, csak ajánlani lehet, főleg, ha nem idegenkednek a pop zene igényesebb világától, amely bizony számos szépséget rejteget magában. Alapvetően gépi alapokra érkeznek a különböző szintetizátor, zongora, gitár és nagyzenekari témák, valamint a telt, mennyből szóló ének dallamok, melyekhez gyakran csatlakozik egy éteri női hang, amely újabb kapukat nyit előttünk.

Egy nyugodt délutánon nagyon kellemes gondolatébresztő lehet, feltölthet, és magasra emelhet. Csodálatos munka, így hát remélem még számos, ehhez hasonló lemezzel megörvendeztetnek bennünket. Ámen.

– Gedeon Andrea –

[2008.04.24.]