Szívbemarkoló vallomás Rúzsa Magdi tolmácsolásában - videóval

Minden hétköznap 21.15-kor új részekkel jelentkező Szerelmes percek rovatunkban most egy olyan dalt mutatunk be, amelybe egy kicsit talán mindenkinek beleszakad a szíve.

Sokszor csak akkor jutnak eszünkbe azok a szavak és mondatok, amelyeket el szerettünk volna mondani a kedvesnek, amikor ezt már nem tehetjük meg, mert már máshoz tartozik. Ilyenkor valahogy ürességet érzünk és szinte a semmibe kiabáljuk azt, amelyet annyiszor ki akartunk mondani, de vagy a megfelelő alkalmat kerestük, vagy csak nem voltunk elég bátrak hozzá.

Amikor reggel úgy ébredünk, hogy az első gondolatunk az, hogy helyettünk már valaki más öleli át őt, és ahogy keressük a kezét a megszokott helyen, csak a hűvös levegőbe markolunk… És oly’ távol van az a soha nem feledhető pillanat már…

Keserű ízű ébredés, hideg az ágyam,
éget és úgy bánt, hogy más ölel ma át.
Még keresi néha két kezed a szerelem és a képzelet,
amin át a szívem visszaránt.
Legyen álmod szép, hitem úgysem tépi szét
a távolság mi közben ránk talált.

Mit meg nem adnánk, ha kaphatnánk még egy esélyt, hogy leülhessünk, mélyen a szemébe nézhessünk a másiknak és elmondhatnánk, mit is jelent ő nekünk. Ha bevallhatnánk, hogy mi lakozik a szívünk legmélyén, amikor rá gondolunk. Ha volna még egy végső vallomás, akár az utolsó is, csak lehessen még egy… Ez talán még gyógyír lehetne a mélyen megsebzett szívnek…

Ha volna még, ha volna még egy percem helyre hozni,
Ha volna még, ha volna még egy végső vallomás,
Arról írnék dalt, hogy a szíved úgy szívembe mart,
Soha nem gyógyít meg más.

S ennek a végső vallomásnak megvalósulását valahogy soha nem akarjuk feladni, mindig bízunk benne, hogy egyszer, ha csak egy percre is, de elmondhatjuk a másiknak, hogy mit is jelentett… Mert valahogy most olyan egyedül vagyunk, minden ismert dolog ismeretlenné válik, a jól megszokott kedves mozdulatok szinte gépiessé válnak. Magányossá válunk…

Valaki más, ki mást ígér, lehet, hogy még ma,
átkísér az éj kihalt hídján, ne félj.
De üresen áll a másik part,
idegen minden tér meg park,
odaát csak bánat várna rám,
legyen álmod szép, hitem úgysem tépi szét
a távolság mi közben ránk talált.

Érdemes várni és ragaszkodni a végső vallomás lehetőségéhez, vagy csak a nyugodni látszó vizet kavarjuk fel még jobban? Ki tudja… Hogy kinek mire van szüksége, azt mindenki maga dönti el, de hogy Rúzsa Magdi a Végső vallomás című dalban olyan szívszaggatóan énekelte el ezt az érzést, hogy ahhoz semmi kétség nem fér…

Mi a kedvenc szerelmes dalod? Írd meg

További romantikus dalok

– HAK –

[2008.05.27.]