Egy szakítós lemez Kunovics Katinkától

Kunovics Katinkát leginkább a Romanticból ismerhettük eddig, viszont éppen itt volt az ideje annak, hogy szólóban is megmutassa mire képes!

Merthogy képes egyedül is helytállni, abban ne legyen kétségünk! Már amikor a kezembe fogtam a borítót, akkor látszott rajta, hogy nem egy Romantic-os lemez lesz ez. Bizony nem az! Ez Katinka lemeze! Csak az övé, és egy egészen új oldaláról mutatkozik be a korongon, hiszen tud ő ilyet is! Sőt, jól is áll neki!

Még mielőtt meghallgattam volna, elejétől végéig átlapoztam a szép kékes-szürkés borítót, és bevallom őszintén tetszett! Egy valamitől eltekintve, mert a borító belsejének fele reklámcélokat szolgál. Jó, jó, kell a reklám, na de az egész füzet felében azt olvasni, hogy ez a kaja ezért jó, az meg azért... Kicsit sok... Be is csuktam hát, és nekiálltam meghallgatni az albumot.

Az első nóta meghatározó

Első dalként a rádiókból már jól ismert „Bárcsak lennék” csendül fel, ez meghatározza az egész lemez hangulatát, zenei világát is. Ez amolyan szakítós lemezre sikeredett, csupa olyan felvétellel, amelyek egy volt társról szólnak, néha vágyódva utána, néha pedig azt bizonygatva, hogy már túl vagyunk rajta.

Másodikként az „Egy életen át”-ban ez folytatódik, de ez nem baj, sőt igen érzelmes dalt hallunk, és a szövege is érdekes, kicsit komolyabb hangvételű.

A harmadik zeneszám, a „Mustang Cabrio” viszont érzésem szerint abszolút telitalálat, ebben igazán kijön Katinka remek hangja, és habár ez a dal is beáll a sorba a szakítósok közé, mégis kellemes és remek hangszerelése nem szomorúságot, hanem inkább vidámságot kölcsönöz a hallgatónak. Egy gyönyörű lassú dal a sorban a negyedik. Régen hallottam ilyen szépet. „Még testet ölt a szó”, addig kell hallgatni!

Jön a dinamizmus!

A folytatásban néhány dinamikusabb szám következik, igaz szövegileg ezek is szomorúak, de hangszerelésükben a vágyakozást tükrözik, azt az érzést, amikor bármit megadnánk azért, hogy újra a szeretett társsal legyünk.

Nyolcadik a sorban a lemez egyetlen angol nyelvű felvétele, a „Greatest Love Of All”, ami egyáltalán nem lóg ki a sorból a magyar nyelvű dalok között, jó választás volt rátenni a cd-re.

„Életünk filmje” elrepít bennünket a képzelet világába, vidám hangszerelés, kellemes, fülbemászó dallam, jó kis szöveg! Slágergyanús!
A tizes számú nóta egyben az utolsó is, ahol Katinka elmondja, hogy neki ez jár! És tényleg járt már neki!

A végére még egy „Bárcsak lennék” remix is felkerült, egy szép lassú változatról van szó.

Nem diszkós és nem bulizós!

Összességében pedig egy fantasztikus albumot kaptunk Katinkától, hiszen ne várjon senki egy diszkós, bulizós lemezt, mert ez Katinka lemeze! Melankolikus, kedves, és végtelenül barátságos dalok, és megható szövegek alkotnak egy teljes egészet.

Ritkán sikerül olyan korongot meghallgatnom, ahol nem érzem azt, hogy egy-egy dalt csak tölteléknek raktak fel rá. Itt ilyenről szó sincs! Minden dalnak helye van a lemezen, és mindez reméljük, csak a kezdet! Katinka, ez bizony telitalálat!

– Bödő Róbert –

[2008.08.05.]