Seal: "Ez nem az én koncertem" - képekben

Még ki sem pihentük a Balaton Sound fáradalmait, máris újabb koncertre sodort minket a szél. Ez még találó is, mivel a meghirdetett Pecsa szadabtér helyett a zord időjárás miatt a Syma csarnokba tették át a bulit.

Ráadásul így még páran hozzájuthattak jegyekhez közvetlenül a koncert előtt is - a Pecsában teltházas lett volna az esemény. A koncert amiatt kezdődött fél órás késéssel, mert a beengedés lassabban ment a vártnál, és nem akarták a szervezők, hogy valaki is lekésse a buli kezdetét.

Bele a közepébe

Egy kicsit meglepődtem a kezdésen. Azonnal a slágereivel kezdett, már azon gondolkoztunk, hogy mi lesz ezután. Egy új szám után jött az Amazing, majd a Killer, szóval csak néztünk. Később rá kellett, hogy jöjjünk, Sealnek rengeteg slágere van. Majdnem mindegyik száma ismert, mégha egyik-másik nem is agyonjátszott szám.

A színpadképet egy három részből álló kivetítő tette teljessé, amely két oldalon a manapság már lassan megszokottá váló ledfalból állt, középen pedig rendes kivetítőből. Maga a színpad egy kicsit kicsi volt a terem méreteihez képest, de ez abszolút nem volt zavaró. Középen elől volt egy 4x4 méteres kisszínpad - kifutó -, az énekes szinte az egész koncertjét onnan adta le. Így teljesen olyan volt, mintha a közönség közül énekelt volna.

„Ez nem az én koncertem, hanem a miénk, azaz közös!” Így hangzott az egyik mondata mindjárt a koncert negyedik száma után, amit meglepetésemre elég sokan értettek ahhoz, hogy üdvrivalgás törjön ki a csarnokban. Egyébként ez jellemezte az egész koncertet, nagyon közvetlen és fesztelen légkör uralkodott végig. Az egész figura nagyon szimpatikus benyomást keltett bennünk.

One-man show

Szóval egy emberes show. Mást nem is lehetett várni mondjuk egy szólóénekestől. Ami nekem nagyon hiányzott, azok a vokalisták voltak, és egy kicsivel több élő zene. Volt ugyan zenekara, de ők nem sok vizet zavartak. A dobos csak kísérte a szekvenszereket – elvétve voltak csak élvezhető pillanatai, a két gitáros-billentyűs társa is inkább csak az alapokat állítgatta.

Valószínű, hogy szabadtéren jobban elterült volna ez a sok alap, de így teremben egy kicsit zavaró volt a néhol már technós beütésű basszus. Seal hangja viszont nagyon jól szól. Ezt sejtettem korábban is, de a koncert csak megerősített ebben. Rekedtes, de amikor a zenekar kiáll mögüle (Kiss from the rose, Crazy) akkor hallható igazán, hogy mennyire tiszta, jellegzetesen Seal-es.

Olvasóink véleményét - a hangzáson kívül - abszolút osztom, azaz egy nagyon jó kis koncertet kaptunk. A szokásos vesszőparipám viszont itt is bevágtat: intróval, visszatapsolással együtt is kereken 1 óra 30 perces volt a koncert. Ez egy fesztiválon pont jó –ott általában ennyi a keret - de egy önálló koncertnek szerintem karcsú. Azért legközelebb is meg fogom nézni!

Seal Budapesten - képekben

-Aretuska-

[2008.07.16.]