Juan Esteban Aristizábal Vásquez (Juanes)

1972. augusztus 9-én született Medellínben, Kolumbiában (művészneve neveinek rövidítéséből adódik), zene iránti érdeklődése 7 éves korában kezdődött. Gyermekkorában hat gitártanára volt, az édesapja és 5 fiútestvére.

Amikor 15 éves lett, megalapította az Ekhymosis nevű együttest, melyben ő volt az énekes és a gitáros. 12 év karrier után az együttes feloszlott és Juanes szólókarrierbe kezdett, az évek során különböző zenei hatások érték, úgy mint Carlos Gardel tangóénekes, a Led Zeppelin, Metallica, Silvio Rodríguez, Jimmy Hendrix, Vicente Fernández, Soda Stereo és Seru Yiran stílusa volt rá nagy hatással.

1998-ban átköltözött Los Angelesbe, Kaliforniába és megérkezett az argentin producer Anibal Kerpel házába, majd együtt elkezdték készíteni az első albumot, a Fijate bient. 40 nap alkotói munka után hamarosan megjelent az anyag a lemezboltokban, amely a kritikusok szerint „egy bombarobbanás”-nak bizonyult. Azonnal különböző díjakat nyert, úgy mint 3 Grammy-t, a legjobb rock dalért, ő lett az év felfedezettje, valamint megkapta a legjobb rock szólista díjat.

A 2002-es évben kiadta második szólóalbumát, címe Un día normal, amely tartalmazza az A Dios le pido dalt, ami meghozta számára a hatalmas sikert, az áttörést. Ez az album 12 dalt tartalmaz, 11-et ezek közül saját maga írt, egy felvétel pedig egy együttműködés a kanadai énekesnővel, Nelly Furtadoval. Ez a nóta a Fotografia. Juanes 5 Latin Grammy díjat zsebelhetett be.

2004-re megérkezett a harmadik album, a Mi Sangre, s ezzel már a nemzetközi piacot is célba vette. Erről a lemezről kiemelkedik a La camisa negra című dal, amely világsikert ért el 2005-ben.

2006. május 24-én megvalósult a Colombia sin minas jótékonysági, teljes egészében akusztikus koncert Los Angelesben, ahol Juanes és társai 350 millió dollárt gyűjtöttek össze taposóaknák által megsebesült gyermekek segítésére. Az eseményen olyan művészekvoltak a közreműködők, mint Alejandro Sanz, Ana Gabriel, Juan Luis Guerra, Laura Pausini, Carlos Vives, Ricardo y Luis Fonsi.

Juanes alapítványa, a Mi Sangre Alapítvány, az elmúlt évek alatt sok aknák által sérült gyermeknek és felnőttnek gyújtott segítséget a rehabilitációban, akik lehetőséget kapnak a tanulásra, valamint a társadalomba való újbóli beilleszkedésre. Medellínben Juanes nevét viseli egy rekreációs park (Juanes por la paz, Juanes a békéért), melyet 2007-ben avattak fel.

2006-ban Juanes, akit olyannyira társadalmi aktivistaként, mint zenészként ismernek a világon, megkapta a francia állam legmagasabb művészi kitüntetését, a művészet és szövegírás lovagrendjét.

2008 márciusában került sor a Paz sin Fronteras elnevezésű megakoncertre, melyet országa békéjéért szervezett a kolumbiai-venezuelai határ mellett. Májusban kampányolt Bonoval Japánban Afrika fejlődéséért. Megkapta a Billboard Spirit of Hope díját, melyet még az elhunyt Selena énekesnő emlékére hozták létre. Ezt olyan művészek kapják meg, akik figyelemre méltó humanitárius munkát végeznek és önzetlen elkötelezettséget vállalnak egy bizonyos cél érdekében.

Juanes negyedik albuma, a La vida es un ratico 2007 szeptemberében jelent meg. Azóta több millió példányt adtak el belőle, megközelítőleg 4 millió CD lemezt és több, mint 8 millió digitális példányt világszerte.

A La Vida World turné 2008 március óta tart.

Forrás: La Cronica de hoy, juaneshun.extra.hu

[2008.08.12.]