Kinek jól, kinek rosszul indult a fesztivál. Minket például kiraboltak és szétvágták a sátrunkat is. A szembeszomszédaink rosszabul jártak, kétszer estek a rablók útjában. Először bent aludtak éppen, akkor pénzt sikerült elvinniük tőlük, másodszor már semmit, csak széttúrtak mindent és a hátizsákot az erdősebb részre dobták, ott találták meg.

A fesztivál hivatalos taxicégének munkatársa minden lelkiismeretfurdalás nélkül elkért külföldi barátainktól a Ferihegy 1 és a Sziget közötti távért 8 400 forintot (4200 helyett), ami valljuk be elég arcpirító. Ja igen, előrendeléssel, úgy, hogy esti fuvarról volt szó, mégcsak dugó sem volt. Megy ez, romboljuk csak azt amit eddig nagy nehezen összehoztunk. A többi már a koncertekről szólt.

 

Pénteken csak a Sex Pistols koncertre értünk ki, egy kicsit kellett már pihenni is. Erre is inkább csak a kíváncsiság vezetett. Egyszerűen nem értettem, hogy milyen létjogosultága van egy ilyen újbóli összeállásnak - a pénzen túl nyilvánvalóan. Hát nem lettem okosabb. Ugye a ’80-as években sem a zenéért szerették az emberek a Pistolst, ez szerintem most sem változott. Nem rossz amit csinálnak, de nagyon minimális.

Mondjuk mást nem is várhat az ember egy punkzenekartól. Nem túl előzékenyek az újságírókkal és a fotósokkal, amikor ez utóbbiak vonultak el a pitből kajánul küldte el őket melegebb égtájra egy röke kis Fuck you Paparazzis felkiáltással. Megcsodálhattuk még Rotten alsógatyáját is, természetesen a brit lobogóval díszitve.

A szerencsésebbek ezután még megcsodálhatták az egykori botrányhős hátsóját is, annak teljesen mesztelen valójában. Túl sok színpadi elemet sem vittek a produkcióba, a két gitáros és Rotten majdnem végig egy helyben álltak. Csak akkor nem, amikor úgy kétszámonként odasétál a dobhoz, előveszi a bekészített töményét és jó kis köpések társaságában fogyasztotta azt.

Elhiszem, hogy világ életében ilyen volt, azért kíváncsi lettem volna rá úgy 25 évvel ezelőtt, biztosan érdekes jelenség lehetett ! A koncert elég korrekt volt, volt a God Save the Queen, az Anarchy in the UK is, viszont a nagy kedvencem a Friggin’ in the Riggin’ sajnos nem hangzott el. Ezen is túl vagyunk, néha vicces is volt, tulajdonképpen egy történelmi esemény szemtanui lehettük…

 

Volt szerencsém már ebben a felállásban megcsodálni az osztrák producert, zeneszerzőt a Hajón. Most is hozta ezt a formáját, egy nagyon vidám és profi koncertet kaptunk tőle ismét. Egy nagyon jó hangú énekesnővel, egy szaxissal, egy bőgőssel kiegészülve, tökéletes funkot, soult rittyentett nekünk össze egy kis elektronikus alappal fűszerezve. Nagyon jó koncertekbe lehet ám belefutni az A38 színpadán, ajánlom mindenki figyelmébe.

Parov Stelar szigetelése képekben

 

-Aretuska-