"Jelenleg még nincs itt az ideje" - Interjú a Fővámpírral, Egyházi Gézával

Egyházi Géza a Vámpírok bálja című musicalben a főszereplőt, Krolock grófot alakítja tavaly óta a Pesti Magyar Színházban. Őt a jelenről és a távlati terveiről kérdeztük.

- Változtak-e körülötted az emberek, amióta országosan is ismert lettél?
- Az emberek nem változtak, én változtam egy kicsit, talán visszahúzódóbb lettem. Régebben sem voltam nagy kapcsolattartó, de ilyenkor, amikor zajlanak a Vámpírok bálja előadások, fokozottabb a telefonforgalmam és nem győzöm a sok SMS megválaszolását. Ezt sokan zokon veszik.

- Mennyire vagy szűkebb hazádban, Pomázon megkülönböztetett személyiség?
- Előfordult már, hogy egy hivatalban kiváltságokat jelentett, mert felismert az ügyintéző hölgy. Egyébként nem tudom, hogy a vámpír után hogy ismerne fel bárki is, ha csak abban látott és nem vámpírrajongó. Nem jellemző, hogy felismerjenek az utcán, ahhoz egy másfajta média jelenlét kellene, amelyre nem vágyom. Nem tudom, hogy mennyire lehet megszokni azt a fajta népszerűséget, de biztosan fárasztana egy idő után. Nyilván sok előnye is van az ismertségnek, de nem mindegy számomra, hogy milyen produktum kapcsán kerülök be a köztudatba. A Vámpírok bálja büszkén vállalható, és ez rendkívül fontos számomra.

- Mi számodra a legfontosabb?
- A legfontosabbak a hétköznapok, az egészség, a béke. Közhelyesen hangzik, mindenki gyakran beszél ezekről a dolgokról, de a gyakorlatban nem foglalkozunk ezzel egy percet sem. A rohanó hétköznapokban az ember nem értékeli azt, hogy békében él és egészséges, pedig óriási kiváltság. Miközben siránkozunk, fel sem tűnik, hogy mekkora mázlisták vagyunk.

- Milyen céljaid vannak ebben az évben?
- A tavalyi céljaim megvalósultak és mára már kizárólag a színházzal foglalkozhatok. Az augusztus 31-én véget ért a második nyári vámpír szériánk után lesz pár fontosabb koncert, majd a novemberi Bernstein: Mise főszerepe a Művészetek Palotájában, amelyre remélem, szintén büszke lehetek és szeretni fogja a közönség.

- Lemez? Szeretnéd, készülsz rá esetleg már most?
- Jelenleg még nincs itt az ideje egy szóló album megjelentetésének, kell hozzá egy erős háttér apparátus, akikkel a reklámot és a többi fontos dolgot meg lehet szervezni. Úgy érzem, hogy ennek még nem jött el az ideje és a dalok kiválasztását sem sietném el. Nem szeretek kapkodni, fontos, hogy amin dolgozom éppen, az 100%-os produktum legyen. Természetesen szeretném, ha egy önálló lemez megjelenésének is eljönne egyszer az ideje, hiszen ez fontos állomás egy énekes életében.

- Éneklés?
- Ülök egy nyugágyban, valaki nagy tenorista, például Pavarotti énekel, túlszárnyalva egy zenekart, az az éneklés, ez jut eszembe róla.

- Internet?
- Szükséges rossz. Van egy óriási hibám, nem tudok felzárkózni a világhoz, haladni a korral. Persze sokkal előrébb tartok, mint két évvel ezelőtt, de jellemzően nem érdekel, szeretnék inkább cilinderben konflissal járni.

- Mobiltelefon?
- Elkerülhetetlen civilizációs kütyü. Nem szeretem persze. Mindig igyekeztem az életemen kívül hagyni, egészen addig, amíg a lányaim olyan 4 és 7 évesek voltak, amikor szemrehányást tettek nekem a kollégáim, hogy elmegyünk nyaralni úgy, hogy nincs nálam mobiltelefon? Lehet, hogy ezen múlik a gyerekeid élete, ha történik veletek valami.. Akkor elhatároztam, hogy igenis, sajnos ezt vállalni kell, nem mehetünk szemben az árral, hiába szeretnék a század elején élni, postagalambbal levelet küldeni, ez van. Nem rajongok érte, de fontos.

- Hit?
- Isten. Vallás nem, csak Isten.

- Remény?
- Alap. Soha nem szabad elveszíteni. Arra nem szabad lustának lennünk, hogy ezt életben tartsuk magunkban. Nálam nagyobbak ezt már kimondták, hogy remény, az mindig van, csak ember kell hozzá, aki elhiszi, hogy van mibe kapaszkodni.

- Szeretet?
- Család. Azon kívül a legeslegnagyobb előre vivő erő, ami ez egész univerzumot összetartja, ami a világot előre viheti, az a szeretet.

- Rajongók?
- Szeretet.

-ki-

[2008.09.12.]