Megasztár: Két perc kevés a bizonyításra?

„Helló, helló, újra itt vagyok!” És itt vannak a Megák, a nézők, a zsűri, a műsorvezetők a „család” és mindenki aki számít!

A február 26-i döntőn kortárs popslágerek kerültek terítékre több-kevesebb sikerrel előadva azokat. Igaz ugyan, hogy betegség járta be a „Megát”, mégis engedjétek meg, hogy ma egy kicsit kritikusabb oldalról láttassam a műsort. Nem is versenyzői oldalról, mint inkább a műsorstruktúrát vesézve ki evvel!

Úgy érzem már több a leves, mint a hús! Az összműsoridőnek mindösszesen negyedét teszi ki a tulajdonképpeni produkció s ez még akkor is szánalmasan kevés, ha hozzáveszem a zsűri véleményezését is. Rajongói szempontból biztos jó, hogy kisfilmeket láthatunk, de jóból is megárt a sok. Átbillent a mérleg nyelve, mégpedig a produkciók kárára!

Túl sok a sallang, nem beszélve a pofátlanul sok reklámról!! Tényleg csak így mehet?! Nem tudom elgondolkodtak-e már az ún. sztárcsinálók a „kevesebb több” elméleten? Rátérnék a koreográfiára, illetve volt ilyen egyáltalán?? Ezen a héten úgy látom szabadságon volt a koreográfus, mert a tíz versenyző összesen nem mozdult tizet.

Tilla és a nyögve-nyelős „nyúzós” villámkérdések

A stylist kezdi újra a versenyzőkre erőltetni saját stílusát, de közben nem veszi észre az egyén szabadságát. Nem őt szeretnénk látni a ruhákban, hanem egy dalhoz, versenyzőhöz szabott „feelinget”. Talán az Ő érzékeit is legyengítette a betegség. Görög Zita inkvizíciós modelljét jobb meg sem említeni! Tilla egyéniségéhez illett ugyan a szerkó, de a műsorvezetés ebben az esetben páros műfaj, tehát nem ártana egymáshoz öltöztetni őket! Zitának sikerül önmagát egyre jobban „elszürkítnie” Tilla színes, eredeti, bohém egyénisége mellett! Nagyon nem áll jól neki és ez a karolgatós „Teréz anyás” viselkedés sem, nem beszélve a nyögve-nyelős „nyúzós” villámkérdéseiről!

Ami pozitív szinte mindig, az a dalok színvonalas előadása, még most a betegségek ellenére is, valamint a zsűri és Tilla eredetisége, szellemisége jelenléte!

Ennyit elöljáróban és most nézzük a felhozatalt!

Bálint Ádám: Latinos temperamentumú nóta, amiből hiányzott a latinos temperamentum, ettől átlagossá vált. Talán ismét rossz választás volt?
Tóth Gabriella: Szenvedélyes, jó előadásmód. Jó úton halad a végső megmérettetés felé.
Pál Tamás: Technikai hibák voltak, de odatette magát és ez a közönség meghálálta neki.
Bartók Eszter: Remek hang, szinte tökéletes előadás, de bizonytalan színpadi jelenlét.
Torres Dániel: Torres + egy gitár és kész a siker! Igaz szakmailag hiányos, de veszik, mint a cukrot. Karizmatikus, ősi, ezért lesznek irigyei.
Gál Csaba „Boogie”: A legprofibb és a műsor szempontjából legkomplettebb előadó! Tisztelt Nézők! Lássatok és halljatok, mielőtt szavaztok!
Kovács Tímea: Miért érzem úgy, hogy Ő nem a hangját fogja kamatoztatni a médiában? Egy szépségverseny jobban állna neki. A zsűri tudta a dolgát.
Bella Levente: Mackótestvér ezen a héten nem volt túl meggyőző. Megcsinálta de…  Szerencséjére volt nála rosszabb.
Palcsó Tamás: Egy tiszta hang, egy tiszta munka! A dal, pedig Ő maga volt! (Közönségdíj!)
Molnár Ferenc „Caramell”: Kitűnőek a dalválasztásai és jó taktikus, ugyanis saját magát választja. Ő a magyar „fekete-fehér, igen-nem”, de inkább csak igen. Köszi tesó!

Zárszóként és ideillő módon Bartók Eszter megjegyzését helyezem ide, ami egyben a címadója is a cikknek és talán kesernyés mottója is vagy negatív kritikája lehetne a műsornak: „Két perc kevés, hogy megmutassuk mit tudunk.”
Eszter köszönöm! Visszaigazoltad érzéseimet miszerint már-már elvész a lényeg a műsorból a sok töltelék miatt! Tisztelt szerkesztők talán a rengeteg show-elem és reklám helyett lehetne énekelni is akár mondjuk három percet…?!

Móczár Csaba

[2005.03.02.]