Riddler megnyitotta az átjárót második nagylemezével

Szó, ami szó, kár érte. Riddler ugyan megnyitotta azt a bizonyos átjárót, de sajnos csak egy kisebb réteget fog beengedni rajta. Őszinte beszéd, sötét ritmusok, igazi „dark-hop”, a második nagylemez.

Históriagráfia
Riddler egy igen rövid időintervallum alatt feltette a pontot az i-re, a magyar underground hip-hop világában. Voltaképpen 2004 óta foglalkozik behatóbban rappeléssel, ekkor jelent meg teljesen saját munkájának gyümölcsként a Szavak Ereje EP, mely a ’földalatti’ népek körében igen gyorsan közkedvelt figurává tette őt.

Majd, az Animal Cannibals által rendezett Mikrofonmánia nevezetű tehetségkutató versenyen szorította az MC-k kezébe való mikrofont egészen a döntőig, amely keretein belül, a Zöld Pardonban volt hallható Alteregó c. nótája. Mindeközben megismerkedett, és ki is kérte számára fontos figurák véleményét EP-jéről. Így kötött barátságot TM-el, aki meg is hívta az akkor alakuló Testament Rec. csapatába.

Riddlernek egészen gyermekkorától kezdve fontos szerepet játszott a rap illetve a hip-hop az életében. Olyan előadókon combosodott az idők folyamán többek közt, mint a Jedi Mind Tricks, a King Syze, az Army Of The Pharaohs vagy épp Kool Savas és Azad európai oldalról. Ezeknek ötvöződéséből, kicsit sötét-borongós és szókimondó hangulattal született meg saját zenei stílusa.  Neve a Batman (DC) képregényből jól ismert gonosz főellenség nevéből ihletődött, aki rímekben küldött üzeneteket Gotham City sötét lovagjának.

Akkor most ki lép be?
Jer közelebb vándor, tedd föl kapucnid fejedre, végy nagy levegőt, és lépj be a Korridorba, de ne feledd, az igazságot kapod! Valami ilyesmivel kecsegtet az intró utáni Madártávlat nóta. Nagyjából a koncepció ebből is áll: ’húzzuk le a bőrt a szemétről, úgyis bűzlik!’ Riddler nem fél odavágni senkinek, és semminek, a gonosz képregényhős karaktere mögé egy igen őszinte, - és a szövegek által tetten érhetően - jószívű srác bújt el. Mindemellett amiről sok MC megfeledkezik, itt az sem marad ki: az öngúny, az önkritika, az önirónia egy jó nagy szarkazmussal fűszerezve.

Bennem sokszor kavarogtak kérdések azzal kapcsolatban, hogy vajon mennyire kell komolyan vennem ennek az egésznek a kemény fiús, „kiszagolom az ellent” oldalát? Sokszor azt érzetem, hogy egy rendkívül intelligens figura akar beállni egy olyan sorba, amiből inkább kifelé kellene verekednie, ugyanis a sok pozitívum mellett, amit még sorolgathatnék igen csúnya gubanc is becsúszik a gépezetbe, nevezetesen, a zeneiség egysíkúsága, fantáziátlansága, banalitása. A lemez semmi újat nem mutat az underground zenei világ háza-táján, legfeljebb annyit, hogy még egy lépéssel sötétebb, talán még egy lépéssel keményebben akar ráébreszteni arra, hogy a világ igen megrettentő, csúf és zord hely, ahol csak az olyan józan arcok, mint Riddler képesek ’Fejleszegve felnézni és mosolyogni rajta’.

Semmi Xtra!?
Nos, köszönjük, ezt underground téren eddig is megkaptuk. Nagy igazságok, jól megmondások, unásig ismételt bítek, sötétség, a világ minden rosszasága; sok korongon ott volt már. Emellett mégis azt tudjuk mondani, hogy az underground közönségének ez igen tetszeni fog (első körben tetten érhető ez különböző fórumokon), de sajnos csak annak a rétegnek, aki eddig is ezt szerette.

Riddler nem színez meg szinte semmit a műfajban, majdnem minden ugyanaz, és sajnos így mély kiábrándultsággal vettem ki a korongot a lejátszóból, elkönyvelve azt, hogy a magyar underground hip-hop, egy bő évtizede (mióta én oda-oda fordítom a fejem felé) stagnál, nem fejlődik semmit. Nagy kár ez, hiszen sokszor olyan klassz odavetett költői mondatok figyelnek a szövegvilágban, hogy ritkán hallani ilyen művészi megnyilvánulásokat ebben a kategóriában. Az esetek nagy részében azonban Riddler is a trendet választja, hiszen ez a kényelmesebb megoldás, így bizonyára meghódítja azt a réteget, amit már előtte is meghódított ugyanez a zene.

Csalódtam, pedig annyira jól indult, kecsegtetett, de végül mégse. A lemez számomra a közepétől már annyira fárasztó, majd annyira sötét, komor, levert lett, hogy nekem elég is volt ennyi az underground igazságokból, és majdnem kádba is fojtottam magam!

Márta Alex

[2008.09.24.]