Kis tánchatározó – eligazodás a táncok között
Folytatjuk a március közepén megkezdett táncos kalandozásunkat.
A Zene.hu március közepén indult cikksorozata keretében bekukkantunk a táncos világba, táncokat mutatunk be, illetve tippeket adunk azoknak, akik kedvet kapnak a tanuláshoz.
Sokan érdeklődnek a tánc iránt, vagy kezdenek neki a tánctanulásnak, de nagyon kevesen tudják, hogy igazából milyen táncok léteznek és azok milyen jellegűek. A tánciskolába betévedő láthatóan tanácstalan arcok láttán sokszor mérgelődöm, hogy miért nem szánnak rá az iskolában pár órát, hogy - legalább vázlatosan - a táncról is szó essen, esetleg némi videózással tarkítva. Ennek persze bizonyára az az oka, hogy a tanárokra is ráférne egy ilyen útbaigazítás…
A táncokat sokféleképpen kategorizálják, de én itt most elsősorban a laikus kívülálló szemszögéből próbálok felállítani kategóriákat.
Fontos szempont, hogy a táncot milyen célból táncolják: színpadi előadás jelleggel (táncművészet), vagy közösségi jelleggel (szórakozás). Természetesen egy adott táncműfaj akár mindkét kategóriába is tartozhat (pl. flamenco, argentin tangó, csaknem minden társastánc), ellenben sok műfaj esetén egyáltalán nincs közösségi forma (balett, jazztánc, kortárs tánc, más színpadi táncok). Sok esetben a közösségi táncok egy része is – valamilyen formában – a közösségnek szóló bemutató (pl. flamenco, ír step) vagy létezik színpadi változata is. Egyes táncok esetén (pl. argentin tangó) a közösségi forma rendkívül egyszerű a parádés-akrobatikus színpadi változathoz képest.
A táncművészeti ágakat főként az akadémikus táncok (pl. balett, jazztánc, jazzbalett, modern tánc, kortárs tánc), a közösségi táncok színpadra, versenyre szánt formái, illetve a színház és más előadóművészeti ágak és a tánc összeházasításából származó hibridek alkotják.
A táncokat szétválaszthatjuk szóló műfajokra, csoportos műfajokra és a páros műfajra annak alapján, hogy hány ember adja elő azokat általában. A dolog persze nem ilyen egyszerű, hiszen szóló vagy páros táncokat is lehet csoportban előadni, így főleg a szokások – egyes táncok esetén a technika követelményei is – mérvadóak.
A közösségi táncokat meg lehet különböztetni aszerint is, hogy mikor és hol voltak divatosak.
A történelmi táncok közé sorolnám a hagyományőrző, „kosztümös” táncokat, ezek esetében már a társadalmi közeg is megszűnt létezni abban a formában, ahogy a tánc kialakulása idején jellemző volt (pl. francia négyes, palotás). A régi (klasszikus) táncok közé sorolok minden olyan táncot, ami most (már/még) nem divatos, pl. a táncversenyekről ismert összes tánc. A mai divattáncok jórészt szóló táncok, amelyek – a világ extrovertáltsága, a tömegmédia miatt – elég színpadiasak, például r’n’b-hip-hop vonulat (urban, funky, break dance és még sok különböző részirányzat, ide tartozik az electric-boogie is), a popzenei irányzatra épülő videóklip-tánc, fashion dance és hasonló – csinált nevekre hallgató – stílusok, illetve a latin-amerikai import salsa is.
A területi megosztás egyszerű: a helyi táncok - ezek általában olyan néptáncok, vagy azok valamilyen változatai, amelyeket más országokban/területeken nem táncolnak, esetleg egy-egy nemzetközi tánc elkorcsosult egyedi változatai (pl. finn tangó); a nemzetközi táncok – egyes világszerte divatossá vált táncok (pl. salsa, tangó, ír step, lindy-hop, boogie-woogie, etc.).
A ’hivatalos’ felosztás szerint a táncok társasági, vallási-mágikus és közösségi-rituális cél szerint válnak külön. A közösségi-rituális célú táncok között általában az adott közösség mindennapi tevékenységének mozdulatai jelennek meg (pl. földművelés, kovácsmesterség, bányászat) előadás jelleggel (pl. indiai tánc). A vallási-mágikus táncok közé tartoznak a termékenységi táncok is. Érdekes módon, a világon csaknem mindenhol fellelhető társasági tánc összes formája (pl. latin-amerikai táncok!) európai eredetű. A forma a közösségi-rituális táncból nőtt ki a középkorban, majd az arisztokrácia szórakozása lett, később ezt majmolta a kispolgár is, és a feudalizmus megszűnésével a polgári társadalom közösségi életének szerves része lett - egészen a hippi korszakig. Mintegy negyedszázados hanyatlás után újra fellendülőben van a társastánc-élet, különösen tőlünk nyugatra.
A cikksorozat további részeiben az egyes táncokkal (illetve táncok csoportjaival), a táncos közösségi és művészeti élettel ismerkedhet meg az olvasó. A szerző honlapján pár videó is megtekinthető az egyes társastáncokról.
[2006.03.31.]
Hírek
