Úgy táncolnék veled…

…de nem tudok – mondja az örökzöld sláger -, bár egyre többen keresik meg a tánciskolákat, tánctanárokat hogy megtanulják.

Mivel a táncoktatás – jellege miatt: egyszerre, egy tanár, egy teremben nem tud százasával tanítványokat oktatni, ráadásul mivel szabadidős tevékenység nem is lehet drágán adni az órákat – nem egy multinacionális cég költségvetésével dolgozik, ezért az átlagember igen keveset tud a táncról, a táncokról, hiszen reklámra, propagandára nem sok pénz jut. Szerencsére ennek ellenére elég sokan találnak rá így is.

A tánc egy érdekes, többarcú dolog: zene és mozgás, művészet és szórakozás. Manapság teljesen elválaszthatatlan a zenétől, legyen szó videóklipekről, koncertről vagy klubokról. Sok mai sztárelőadó imázsának - Justin Timberlake-nek, Beyonce-nak, de akár Michael Jacksonnak is - lényeges részét képezi a tánctudása. Gyakorlatilag mindenki hallgat valamilyen zenét, és csaknem minden zenei irányzathoz tartozik mozgás. Mitöbb, csaknem minden táncot lehet valamilyen szórakozóhelyen táncolni (még reneszánsz táncokhoz szerveznek táncházat – még ha nem is kifejezetten divatműfaj). Ellenben a zene szerelmeseihez képest – arányában – elég kevesen mernek nekivágni táncot tanulni – főleg az urak. Ez már csak azért is furcsa, hiszen a táncos helyek – főleg a társastáncok esetén – többek között kitűnő ismerkedési lehetőséget is biztosítanak, és míg a hölgyeket többnyire lasszóval (és kedvezményekkel) fogják a legtöbb nem tánc-orientált szórakozóhelyeken, addig táncolni tanulni legalább tízszer annyi leányzó jár, mint úr…

Nyilvánvalóan a ’dizsi’ a legtöbbek által ismert helyszín –általában a tömegszórakoztatás-központú retorika a szabadságot és kötetlen mozgást próbálja hozzá kötni ehhez. Pedig ez finom csúsztatás: a dizsik legalább annyira ismerkedő-helyek, mint szórakozóhelyek. Bár maga a mozgáskészség hiánya nem feltétlenül negatívum, de a megléte szinte garantálja a sikert. Általában a lányok születésüktől fogva úgy vannak szocializálva, hogy bármilyen mozgás megengedett a számukra és mellette a nőiesség egyik alapköve a nem-verbális kommunikáció, így a lányok nagy részének arányosan fejlettebb a mozgáskultúrája. A fiúk (Európa északabbi részében ez általános) azonban nagyrészt pont ellentétesen szocializálódtak, gyerekként a ’férfias’ mozgást a merevségben látták, többnyire erő és állóképesség-fejlesztő sportokat űztek. Kamasz és később felnőtt férfiként elrettenti őket a tudat, hogy ’beéghetnek’, ezért inkább meg sem próbálják. Érdekes, hogy viszont azok az urak, akik nekivágnak és kibírják az első pár hónapot, utána már nem nagyon akarják abbahagyni…

Nehéz a tánctanulás?
Sokak azt hiszik, hogy a tánctanulás nehéz. Én csak azt szoktam mondani: nehéz, ha azzá teszed. Sokan hiúsági kérdést csinálnak belőle, és ha elsőre nem megy valami gond nélkül akkor gyorsan feladják. Ehhez természetesen hozzájárul, milyen közegben tanulja az ember: sok versenytáncos, hivatásos művész-tanár nem tudja elképzelni, hogy valaki pusztán kikapcsolódás gyanánt tanuljon táncot, ezért türelmetlen, vagy elvárja, hogy a tanuló ugyanolyan összpontosítással és lelkesedéssel tanuljon, mint ő maga tette. Nyilván ha valakinek nincsenek ilyen ambíciói, akkor ez többet árt, mint használ. Az elmúlt 4-5 évben egyre több az olyan tánctanár és tánciskola nyílt, amely kifejezetten a hobbitáncosok igényeit szolgálja ki, ahol egyre kevésbé jelenik meg az elitista mentalitás.

A táncos közösség önmagában is érdekes: hasonló érdeklődésű emberek, akik – ha akarják, ha nem – megtanulják, hogyan kell bánni a másikkal, kevesebb felesleges gátlásuk van, több társasági ’készséggel’ rendelkeznek mint ’civil’ társaik, több barátjuk van, nem gond számukra az ismerkedés sem. A tánc – mivel mozgás – egészséges, kevésbé balesetveszélyes mint a legtöbb más sport, ráadásul fejleszti a ritmusérzéket (amely igencsak hasznos az élet más területein…) is.

A Zene.hu augusztustól cikksorozatban mutatja be a különböző táncokat. Lesz szó az ún. akadémikus táncokról (balett és társai) és színpadi műfajokról is, de főleg a szórakozás gyanánt táncolt ’közösségi’ táncokra fogunk fókuszálni: latin-amerikai táncok, tangó, salsa, flamenco, hip-hop/urban/r’n’b, báli táncok, hastánc, lindy-hop (swing) és még sok egyéb. Megpróbálunk utat mutatni a tánc különböző arcai között: szórakoztatás és szórakozás, versenyzés és már-már sport. Tippeket adunk táncos szórakozóhelyekre, táncelőadásokra, és tánciskolákra is.

A tánccal és a cikkekkel kapcsolatos esetleges kérdéseket a bizso@zene.hu címre TÁNC várjuk. A válaszokat későbbi cikkeinkben közöljük. 

Ecsedy Áron – http://www.holgyvalasz.hu/

[2006.03.24.]