Csalódtunk a Kolonics emlékére készült lemezben! De-pression - A gyertyák földig égnek

Kezemben a De-pression zenekar finoman szólva is puritán külsőségű lemeze. A nyomott CD-n egy gyertya, Kolonics György képe és a cím: Kolo legendája. Tehát a lemez nemrégiben elhunyt kenusunknak állít emléket. Jómagam a De-pression zenekart nem ismerem, úgyhogy teljesen elfogulatlanul nyomom meg a háromszöget (play). De mielőtt belekezdenék, azért megnézem a zenekar weblapját...

A csapat internetes oldaláról kiderül, hogy nem akármilyen zenekarral van dolgunk kérem. Az együttest az 1996-os atlantai játékok után alapította Németh Nyiba Sándor birkózó, aki több olimpián, világbajnokságon és Európa-bajnokságon értékes helyezésekkel öregbítette a magyar birkózás hírnevét versenyzőként és kapitányként.

A De-pression együttes szövegírója, zeneszerzője és dobosa néhány dal erejéig énekel és gitározik is. Különböző kiadványokban rendszeresen jelennek meg versei. A dalszövegek az együttes által megzenésített verses formában elhangzanak különböző-, legfőképpen sportrendezvényeken.

Mielőtt elindítanám, azt azért hozzáteszem, hogy lemezt hallgatni csak szakmai füllel tudok. Azért írom ezt, mert e lemez eszméje és indíttatása, Kolonics György emléke egy dicséretes és szép dolog. De ha ezt dalba öntjük és rögzítjük, akkor a szakmaiságról is szót kell ejteni, hiszen zenészek készítették a lemezt, méghozzá állítólag nem is rosszak.

MInd a zene, mind a szöveg kívánnivalót hagy maga után

Az első szerzemény akusztikus gitáros felvezetéséből hallatszik, hogy ez bizony nem egy profi stúdióalbum. Ahol pedig beszáll a zenekar, határozottan pontatlan. Valahogy azt érzem, mintha bepakolták volna a De-pressiont egy helyiségbe és ott egyszerre játszva rögzítették a muzsikát.

Mint már említettük, Kolonics Györgynek állít emléket a lemez. Maga a szövegbeli megfogalmazás viszont nem sikerült valami frappánsra. Legalábbis az első trackban. „Edzők, versenyzők kérdezik miért? Hívja őket a láng, az olimpia a tét”, „Aranyérmek árnyékában nyugovóra tért, földöntúli hajóban, indul Peking felé”. Csakhogy pár érdekes sort emeljek ki. Félreértés ne essék, a leírt gondolatok nagyon jók, amennyiben versként hangzanak el. De dal formájában már furcsán szól. És akkor még nem említettük a végig ingadozó, bizonytalan, pontatlan dobolást és az enyhén hamis éneket.

Nemzeti-rock-opera

És ez sajnos minden számra igaz. A második szrezemény éneklése már annyira rossz, hogy idegesít. Ritmikailag pedig olyan pontatlan, mint egy kezdő amatőr nemzeti rockzenekar. Azért nemzeti rock, mert a dal mondandója erősen ilyen beállítottságú.

A harmadik felvétel hoz egy kis felüdülést. Az énekhang nagyon tetszik és a gitározás is rendben van. Végre! Olyannyira, hogy még a pontatlan dob-bőgő párosról is elvonja a figyelmet, ami itt negatívum az a hosszúság. Egészen pontosan 7 perc, 20 másodperc. Szerintem azonban ez a nóta a legjobb a lemezről. Mintha nem is ez a zenekar lenne.

Kiemelném még a CD- ről az 5-öst, az egy kicsit rockoperás, István a király ízűt. Nem tudom miért, de ez ugrott be rögtön. Még ritmikailag is és éneklésileg is tűréshatáron belül van a munka.

Elérkeztünk a 7. trackhez, az album címadójához: A gyertyák földig égnek. Na, itt pontos a dob, merthogy dobgép szól. Viszont a dobon kívül semmi nem pontos. Az ének pedig erőltetett és hamis.

A 8. számban a szöveg ritmikátlan, a vokalok pontatlanok és a főének megint hamis, de már kezdem megszokni. Ráadásul a nóta a legendás aranycsapatnak állít emléket.

A 10. tracknél minden eddig vázolt hiba jelen van, az éneklés pedig nevetséges. Nagyon erőltetett, és olyan magasságokban akar a főhősünk énekelni, amit nem igazán bír.

Összefoglalva

Az az érzésem, mintha egy demo lemezt hallgatnék. Az album eszmeisége maximum dicsérendő, de a kivitelezésbe hiba csúszott. Ennyire pontatlanul feljátszott, rosszul kevert és hamis lemezt már rég nem hallottam. Hangmérnöki munka is nagyon elenyésző a lemezen és maximálisan az amatőr zenekar és amatőr hangstúdió benyomását kelti.

Ez persze a szakmai vélemény, de még egyszer hangsúlyozom, hogy itt egy magukat profinak valló zenészek által készített lemezről van szó. Egyedül a gitározás, ami kimagaslóan jó,  illetve az ének a harmadik dalban.

E kettő dolgon kívül semmi pozitívumot nem tudok elmondani a lemezről. Sajnos a CD semmi információt nem hordoz, tehát nem tudni, hogy például kik énekelnek. Mert ha teszem fel olyan emberek is dalolnak a lemezen, akik nem énekesek elsősorban, hanem mondjuk sportolók, (merthogy a lemeznek és a zenekarnak is erős sportolói vonatkozásai vannak) akkor meg van értve a sok-sok éneklésbeli hiba.

De ezt legnagyobb sajnálatomra nem tudjuk meg. Talán nem is a lemezkritika rovatban jelentetném meg e cikket, hanem nyitnék egy új rovatot, „demodoktor” címmel.

Olvass tovább: Sokan adóznak Kolonics György emléke előtt - már majd' hatezren nézték meg az emlékdalt

-norro-

[2008.11.02.]