Kis híján elaludt a fellépés előtt a magyar énekesnő Kanadában

Kristóf Katalin, a kedvelt popénekesnő szeptember végén Kanadában koncertezett. A Kanadai Magyar Kultúrközpont az ottani magyarok szüreti báljára invitálta, hogy szórakoztassa az egybegyűlteket.

- Milyen volt?
- Egy szóban? Csodálatos. A szüreti bált egyébként senki ne úgy képzelje el, mint itthon. A rendezvény lényege, hogy az igencsak szétszórt magyarság végre részt vehessen egy közös programban. Mesterszakács varázsolt menüt az asztalra. A helyi illetőségű Hungária zenekar tartotta a bemelegítőt, majd én léptem fel.

- A fiatalok felálltak, táncoltak, énekeltek, láthatóan jól érezték magukat. Olyannyira, hogy a Magyar ház elnöke éjfél fele felkért, énekeljek még. Kiváló hangulat volt, bár a kanadai magyarok visszafogottabban mulatnak, mint a hazaiak. Segítségemre volt a helyi DJ, aki bevállalta a vokalista szerepét.

- Hosszú az út Kanadáig?
- Minden szempontból hosszú. Tizenegy éves énekesnői karrierem során most érkezett el az idő, hogy messzi tájakra hívjanak. A fizikai távolság is óriási, nyolcezer kilométert repültem hegyen-völgyön-óceánon át. Eddig még nem repültem és bevallom, nem nagyon akarózott a reptéri check-in felé menni (a kijárat valahogy barátságosabbnak tűnt), de túltettem magam a félelmeimen.

- Mesélj kanadai élményeidről! Mit láttál, mit tapasztaltál?
- Az első érdekesség, hogy hét időzónán repültem át, míg megérkeztem. Így történhet, hogy bár 18.30-kor indultam, 22 órakor már le is szállt a gép, holott hét órán át utaztam. A „jet lag” jelenség is kísértett vagy 2 napig: kora délután halálosan álmos lettem, mert itthon akkor volt a lefekvés ideje. Egy teljesen más világba csöppentem bele, ahol az idegesség, a marakodás, a türelmetlenség szinte ismeretlen fogalmak.

- Az emberek mosolyognak; és ez a mosoly nem az ún. american smile, hanem szívből jön, az ottaniak kedvesek, segítőkészek. Minden hatalmas, az utak, az autók, az épületek, de még a nyalókák is. Elképzelhetetlen rend és tisztaság van, nagyon vigyáznak a környezetükre. Burlington belvárosában (itt voltam elszállásolva) olyan a levegő, mint a Hargita hegy tetején, szmognak nyoma sincs – pedig a városban többen laknak, mint Marosvásárhelyen, és minden családnak három autója van!

- Kirándulásra is jutott időd?
- Sajnos nagyon kevés, mert várt itthon a következő fellépés. De a Niagara-vízesést sikerült megnéznem és mondhatom, életem egyik legemlékezetesebb látványában volt részem. Torontót is összejártam, hadd lássak világot. Honlapomon mindenki megnézheti az itt készített fotóimat.

- Számodra milyen jelentősége volt a kanadai meghívásnak?
- Először is ez egy hatalmas megtiszteltetés, hiszen nem minden énekest hívnak az óceán túlpartjára – én nagyon örvendek, hogy ennyire becsülik munkásságomat. Élményekben részesültem, melyek bennem maradnak életem végéig. Igaz barátokat szereztem szállásadóim, Enikő és Alpár személyében (Alpár egyébként maga is zenél, volt tehát bőven közös témánk). És hát munkalehetőséget is adott ez az út, mert több városban is érdeklődtek már a műsorom iránt.

Kristóf Katalin kanadai koncertje helyet kapott a Montrealban megjelenő Magyar Krónika címlapján is. Hadd zárjam írásom egy innen vett idézettel: „Torontói fellépésén Katalin meghódította a fiatalokat, akik sokáig szeretettel emlékeznek majd erre a törékeny alkatú, de erőteljes művészi vénával megáldott énekesnőre.”

Szász M. Attila

[2008.11.06.]