A majmok már a spájzban vannak - Szívatva nyomul a Monkey Business cseh zenekar

Az emberiséget két részre lehet osztani: az egyik fele ismeri a Monkey Business cseh zenekart, a másik fele nem. Bohémföldön kívül az első halmaz némileg kisebb, mint a második, Magyarországon ez még inkább érvényes. Nem is csoda, hiszen nem léptek még fel nálunk, és a lemezeik sem kaphatóak itt.

Mondjuk azt, hogy pusztán a véletlen hozhatja úgy, hogy ismerője, hallgatója, ad absurdum rajongója legyen egy olyan egyszerű hazánkfia, mint a cikk írója, és néhány barátja. Nos, ha már így alakult, hogy rajongók vagyunk, hát nézzük meg őket élőben!

Jelentem, megnéztük, és elégedettek voltunk vele, egészen pontosan: teljesen lenyűgözött a produkció, leesett az állunk, elképedtünk, lélegzetünk elakadt. De nem rohanok ennyire előre, ráadásul a történet kissé hosszabb, ezért arra kérem kedves olvasóimat, „jól figyeljenek arra, amit mondok”, mert mindent úgy mesélek el, ahogy volt.

A zenekarról

Tehát a sztori: 1999-ben alakultak, első albumuk 2000-ben készült el, összesen 5 stúdiólemezük van, plusz egy remix-gyűjtemény az első lemez anyagából. Többnyire angol nyelven énekelnek, a komolytalan szövegek és videoklipek között akad azért néhány cinikusabb vagy éppen keserűbb szerzemény is, hiszen Kelet-(oké: Közép-) Európában vagyunk, nem a Miami Beach-en (véleményem szerint jobb is nekünk így).

Az együttes tagjai között gyakran feltűnnek nevesebb zenészek is (például James Brown harsonása, Fred Wesley, hogy csak egyet említsek) az old-school funk képviseletében, de nem kell félteni a cseh „bennszülötteket” sem, mert nagyon tehetségesek, fantáziadúsak és teljesen bolondok.

Sportot űznek a szórakoztatásból, egy koncert nem csak zenélésből áll, hanem mindenféle vicces commedia dell’arte típusú show-elemből, a death metálba átcsapó operabetétektől az akrobatikus ugrabugráláson és tűzfújáson keresztül a közönség szívatásáig.

Rejtőzködő zenészek

Az egyes számú szívatás abból állt, hogy a koncertet nem ott rendezték, ahova meghirdették. A weblapon úgy állt, hogy Prágától nem messze északra, a festői Mladá Boleslavban, a Skodák hazájában lesz a fellépés, ennyi, és nem több. Amikor a jegyeket rendeltük, ott is megemlítettük, hogy erre a koncertre mennénk, akkor sem szólt senki, hogy a hely megjelölése eléggé hozzávetőleges, sőt.

Mert az egy dolog, hogy Csehországba megérkezve, néhány welcome-sör után a szállásunkat megtalálva, majd lezárt autópályák melletti (festői) falvakban száguldva a célpont felé, megérkeztünk a nevezett kisvárosba. Itt rájöttünk, hogy a pontos helyszínt nem mondták meg nekünk. Az viszont már gond, hogy a belvárosban, az utcán megkérdezett fiatalok sem nagyon tudták, hogy vajon lesz-e akármilyen, nem hogy Monkey Business koncert a környéken. Mert nagyon nem tudták. 

Megkérdeztünk pedig jó sokat, mindenki ismerte a zenekart, de hogy fellépne a városukban, azt már nem. Hát így, akkor felhívtuk a banda menedzserét, aki közölte, hogy a koncert igazából nem Mladá Boleslavban lesz, hanem kicsit arrébb, Besno városában. Ki is betűzte, leírtuk, GPS-be benyomkodtuk, és lám, az okos kis gép már mondta is: 150 km-rel arrébb kellene menni.

Pánikba természetesen nem estünk, hanem megkérdeztük ismét a helyi fiatalokat, hogy hol van a környéken hasonló nevű település vagy ilyesmi, hátha félreértettük. Félre bizony, mert kiderült, hogy van egy Bezno nevű hely 10-20 km-re, úgyhogy ezt már végleges úti célnak tekinthettük.

Végre a helyszínen

Megérkeztünk Bezno főterére. Bezno (mondanom sem kell, hogy) festői szépségű falu, kb. 500 ember lakhatja. És péntek este fél 9-kor a főtéren egy lélek sem volt közülük, akit megkérdezhetnénk, merre. Hát persze, bizonyára mindenki már a MB koncerten tombol, hát keressük meg őket, és csatlakozzunk! Így már mindjárt más, ezzel a hozzáállással már szinte gyerekjáték volt megtalálni a helyszínt, úgymond hátratett kézzel is ment volna.

Ha Monkey Business koncert kereséséről van szó, nem ismerünk tréfát, két éve már megtaláltuk őket egy erdőszéli tisztáson is, ahol egy (mondanom sem kell, hogy festői) patak partján épült szórakozóhelyen volt a koncert. Úgy kell elképzelni, mint mondjuk a Zöld Pardon, csak a víz kisebb mellette, cserébe Budapest helyett egy fenyőerdő öleli körül.

A koncert

Nos, az előadás egy korántsem festői, szocreál-vasbeton kultúrházban volt, amelyet megpillantva elröhögtük magunkat, annyira ott maradt ’82-ből. Az épület és belsője megérne egy könnycseppmorzsolós cikket valamelyik retró-magazinban, de nem méltatom e helyütt, a képek önmagukért beszélnek.

A Kulturni Dum-ban a tömeg mintegy ötven fősre duzzadt, amelyből kb. húsz (ők voltak a husziták – bocsánat) általában a büfében vette magához a „Máz” típusú, egészen kellemes aromájú sört, vagy „neadjisten”, Csehországban teljesen érthetetlen módon, valamilyen bort. Ebből maradt tehát a kb. 30 fős közönség, amely előtt játszani kell.

Ezt egyáltalán nem mondanám irigylésre méltó helyzetnek. Egy kezdő zenekar, ha elhívja a barátait, összeszed ennyi embert. Mindenestre elindult a koncert, lássuk. (Illetve eleinte csak halljuk, mert nem voltak restek pontosan kezdeni, így igencsak kapkodni kellett a „Máz”-zal.)

Igen, és az történt, amit bár reméltünk, de azért igazából nem bíztunk benne, mert a dolgok nem abba az irányba mutattak: egy profi zenekar nagyszerű műsora, amely rutinosan, mégsem unalmasan dobta be szép sorra remekül megrendezett vagy éppen improvizált trükkjeit, és teljes szívvel tette oda magát 30 embernek ugyanúgy, mintha legalább ezerszer annyi lett volna.

A műsoron arányosan szerepeltek az új és a korábbi lemezek számai, és ugyanolyan szép íve volt a koncertnek, mint egy jó pörgős akciófilmnek: az elején gyors kezdés (Song For All Nations, Party Shit, We Feel Better Than Jan Hus) a közepén lassabb, nyugisabb kibontakozás – Boner, Blue Umbrella, Solidarnost – laza funkos futamok között az elmaradhatatlan opera- és hard rock betétekkel, majd a végére megérik a bosszú (Time For The Payback), jön a lendület, amely leviszi az arcunkat: Intercooler, Saturday Night Is Over.

Azzal a különbséggel, hogy a végén a főhősök összeborulnak, és elmennek becsapni néhány korsó sört: My Friends. Miért is ne tennék, hiszen itt gyártják a világon a legjobbat.

Tanulság

Minden élő fellépésre érvényes, hogy sokkal nagyobb élmény, mint ugyanazt a zenét „gépről” meghallgatni, sőt a legtöbb esetben megtörténik a varázslat, beköszönt a flow, de jelen esetben többről van szó.

Olyan színvonalas produkcióról, amely nem mindennap történik meg. Ha valaki ezt át szeretné élni, akkor egyelőre külföldre kell utazni, de a fenti példa alapján ez egyáltalán nem lehetetlen, ráadásul igencsak kellemes elfoglaltság.

"Czech this out!"

– Mityo –

[2008.11.16.]