Hajtom a traktorom a drogfarmon - Monster Magnet, Nebula & The Pilgrim Fathers Budapesten

Dave Wyndorfot és csapatát, a Monster Magnetet nem sűrűn fújja a szél a Kárpát-Medencébe. Legutóbb a Metallica előtt játszottak az MTK stadionban, de az olyan régen volt, hogy már én sem emlékszem rá. Nemrég újból itt voltak és egy majdnem tökéletes koncerttel tisztelegtek a rajongók előtt.

A Wigwam nem az a hely, ahol aréna-turnékat tartanak majd, viszont az egyik leghangulatosabb rock-klub, az biztos. Tipikusan ilyen koncertekre termett, mint a tegnapi.

A kezdés halálpontos volt: este nyolckor már a deszkákon állt az angol The Pilgrim Fathers nevű öttagú formáció, akiknek első lemeze Short Circular Walks In The Hope Valley címmel éppen idén jelent meg. Hát ez az experimentális, progresszív, pszihedelikus stoner nem volt semmi élőben.

Már amúgy is úgy léptek színpadra, hogy el volt szállva mindenki, de különösen a Joe Cocker reinkarnációja kinézetű énekes, Shelf volt igen „fáradt”. A muzsika amit játszanak saját meghatározásuk szerint „aláfestő zene űrhajósok halálához”. És ez pont olyan: agyig torzított lebegős ének, sampler betétek és tempóváltások sokasága. Érdekes volt, csak az a baj ezzel a zenével, hogy nem koncertre termett, hanem arra, hogy otthon egy fotelben élvezze az ember. A színpad előtt összegyűlt pár műértő azért értékelte a félórás koncertet.

Rövid átszerelés után a los-angeles-i trió, a Nebula következett. A bandát az az Eddie Glass vezeti, aki a Fu Manchu tagjaként egész szép nevet szerzett magának a szakmában. Amit élőben ez az ember összepengetett, az tényleg bámulatos volt. A zene amúgy is elég fogós, direktebb, nem annyira repülős és ez élőben nagyon jól működött. Új dalok mellett volt Let It Burn, Smokin' Woman, Long Day, hogy azokat a nótákat említsem, amiket meg is jegyeztem, de az összes többi is simán koncertfavorit. Az időközben népesebbé duzzadt közösség vette is a lapot, a csapat nagy éljenzések közepette távozott háromnegyed óra után.

Jót tett az önmegtartóztatás

Dave Wyndorf két évvel ezelőtti gyógyszertúladagolása nem múlt el következmények nélkül. Egyrészt lejött az anyagról, másrészt felszedett vagy huszonöt kilót, harmadrészt látszik rajta, hogy büszke arra, hogy tovább tudott lépni. A 2008-as turné eredetileg a tavaly megjelent 4 Way Diablo című nagylemez Európa-turnéjaként indult, de aztán ebből inkább egy best-of műsor lett, lévén, hogy az új lemezről egy árva nótát sem játszottak.

A kezdés tökéletesre sikerült a Dopes To Infinity, Crop Circle, Powertrip hármasával. Dave még mindig igazi rocktorok, a frontemberek egyik legjobbja, bár a hangja sokszor teljesen szét volt effektezve. A hangzás bivaly volt, telten és arányosan szólt minden, kiválóan lőtték be a cuccot. A korai időkből eljátszott Twin Earth, Third Alternative, Zodiac Lung egy kicsit leültette ugyan a hangulatot, hogy aztán ismét a tetőfokára hágjon minden. A Negasonic Teenage Warhead és a Space Lord kettőse ütötte talán a legnagyobbat, megőrült mindenki.

Rövid pihenő után még visszajöttek és bár a Melt, Cage Around The Sun, Tractor hármasa még óriási hype volt, az utolsónak játszott, hosszan jammelős Spine Of God-ot kihagyhatták volna, igaz legalább vicces volt az American Pie című dal belecsempészésével.

Egy pici hiányérzetem maradt csak: ha már best of műsort hoztak, akkor nem kellett volna jó pár nóta végét hosszúra nyújtani, mert így belefért volna még egy Unbroken, egy Monolitic vagy egy Heads Expolde. De ez már csak kötözködés, az igazság az, hogy mindenki elégedetten távozott a Wigwamból tegnap este. Egyet sajnálok csak, hogy hosszú gondolkodás után mégsem vettem zenekaros pólót. 

– hanczattila –

[2008.11.24.]