Építőipari munkásoknak nézték a Fiesta-s fiúkat
 

Hazatért a Fiesta Puerto Rico-ból. A fiúk kissé vacogva, mégis mosollyal az arcukon léptek ki a Ferihegyi repülőtér ajtaján. Bár kellemes és termékeny tíz napot töltöttek el a mediterrán térségben, hiányzott nekik a honi levegő.

Utazásuk elsősorban munka volt és nem pihenés. A kint töltött időt főként arra fordították, hogy a közeljövőben megjelenő Best of albumukhoz elkészítsék azt a három dalt, amely a régi nagy kedvencek mellett színesíti majd a lemezt.

A fiúk szokás szerint neves, Grammy-díjas zenészekkel dolgoztak együtt. Vicces dolgok persze történtek velük: egy lemezboltban járva drága anyanyelvüket ugyanis egy helyi uraság igen furcsának találta. A fiúk által viselt trikó és rövidnadrág, no meg persze Tibi tetoválása kérdésre sarkalta az idegent. Úgy gondolta, hogy ilyen külsővel és beszéddel csakis építőmunkások lehetnek. Tomiék persze ezen nem sértődtek meg, de úgy gondolták megviccelik kicsit. Az autóból kivették egy régebbi albumukat, amelynek belső oldalain természtesen ott voltak a zenészek között a híres Puerto Rico-i zenészek.

Az úr természetesen felismerte őket, de jött a következő kérdés: „őket ismerem persze, a legnagyobb zenészek az országban, de ti hol vagytok?” Erre Tomi egy laza mozdulattal becsukta a cd-t és rábökött a borítóra: „Mi itt vagyunk” – mondta mosolyogva a Fiesta lemez borítóját díszítő arcképükre. Persze a kikerekedő szemeket gyors pirulás követte, majd sűrű bocsánatkérés.

A fiúk jót nevettek, de azért bevallották: jó érzés volt bebizonyítani, hogy valódi zenészek!

[2005.10.19.]