Chart-elemzés 2005 március 3.

Bár a kora-tavaszt éljük (egyelőre még csak naptár szerint), ami nem kifejezetten a kiugró lemezeladások időszaka, mégis némi mozgolódást látunk az eladási listákon.

Persze csak az egyik szemünk nevet, hiszen az eladások gerincét a válogatásalbumok képezik, ami sohasem az új előadók, a további eladások számára rejt ígéreteket, hanem mindig a múlt felé fordul, s egyben le is zár egy-egy évet, korszakot, stb. Most épp Dancisssimo, Now.hu, Snowdance, és persze még mindig Nagy Mulatós Lemez korszakot élünk – az elmúlt év legnagyobb részben hazai, részben külföldi slágereit bizonyos műfajok, témák köré összeszedve, s egyfajta slágerturmixként eladva – de legalább eladva. Persze az igazán jó az lenne, ha ezen albumok vásárlói, megkedvelvén egy-egy előadó valamely slágerét, ezen felbuzdulva néha a teljes albumokat is megvásárolnák, hátha rejteget az még további kincseket.

Különleges helyet foglal viszont el a válogatások között a Megasztár, hiszen ez a lemez (sem) válogatás abban az értelemben, hogy korábban már kiadott dalokat tartalmazna, épp ellenkezőleg: a vetélkedő legújabb szériájának feltörekvő csillagai ismét igyekeznek megmutatni, hogy van még jövője a magyar könnyűzenének. Reméljük, sikerül nekik.

Igazából az új Megasztár szériát kétfelől is megítélhetjük, megközelíthetjük. Egyrészt felfoghatjuk egy újabb, gyengébb próbálkozásnak, amely megpróbál még egy bőrt lehúzni valamiről, ami egyszer sikeres volt. Ez inkább a rosszindulatú, de legjobb esetben is szkeptikus álláspont – még ha némi igazságtartalma lehet is. Másfelől ugyanis a második széria képes lehet tanulni az első hibáiból, gyerekbetegségeiből, illetve képes lehet fejlődni, továbblépni, ahogy maguk az előadók is képesek erre. Ugyanis ebben a döntőben van először olyan szereplő, akiből – nyilván sok munka és „képzés” után – egyszer majd valóban „Megasztár”, de legalább – mivel kicsiny ország vagyunk – „Sztár” lehet. Oláh Ibolyában ugyan megvan ennek valamiféle csírája, de ő sajnos az allűröket hamarabb vette föl, mint ahogy a teljesítményt „tette le”. Viszont a fiatal Tóth Gabi az első, aki abszolút „mai csirke”, aki úgy néz ki, úgy adja elő magát (láthatóan ösztönös, vele született képessége van erre), ahogy egy fiatal, feltörekvő, vagy akár hirtelen sikeres popsztár a világ nyugati felén is kinéz/viselkedik. Így van esély, hogy nem csak egy jó hanggal és egy felcserélhető egynyaras slágerrel vagy előadóval ismerkedhetünk meg, hanem talán hosszú távon is megvetheti a lábát a hazai popzenében. Persze ez csak elméleti fejtegetés, hiszen egyelőre ő nagyon, a Megasztár 2.meg még kicsit gyerekcipőben jár…
Ami viszont a TOP 40 további új belépőit illeti: „robbant” az új csillag: K’maro hirtelen a tizennegyedik helyen találta magát, nyilvánvalóan az orbitális slágernek, a „Femme Like You”-nak köszönhetően, amely dal ezen a héten ismételten vezeti mind a Dance, mind pedig a kétféle rádiós listát. Sőt, a kislemezlistán is második! Ha még ott is sikerül egy hellyel előrébb tornáznia magát, valószínűleg örökös rekordot állít be a MAHASZ listák történetében!

Másik új belépőnk, a Green Day kapcsán megint csak az egyik szemünk sírhat, a másik nevethet. Örülhetünk, hogy végre nálunk is „megtörtént” a csapat visszatérő albuma, viszont kissé rossz fényt vet ránk, hogy mindez azután, hogy a lemez Amerikában már három héttel ezelőtt listavezető volt, s Európában sincs másként. Igen. Megszoktuk, hogy a hazai piac lassú is meg konzervatív is, de ismét csak felcsillant az a bizonyos reménysugár: a rádiók is megbarátkoztak már az új Green Day dallal („Boulevard Of Broken Dreams”, nyolcadik az „Editors’ Choice” listán) és láthatóan a közönség egy része is észrevette.

S egy gondolat erejéig még maradjunk a rádióknál: hosszú idő után először sikerült 51 fölé mennünk, vagyis ennyi (egészen pontosan 51) rádió játszási listáját kaptuk meg ezen a héten, s köszönet ezért minden rádiónak, akik időben elküldték, s kérjük, tartsák meg eme jó szokásukat…

Jeszenszky Zsolt

[2005.03.03.]