Kováts Kriszta: Kovátsműhely

Nagyszerű válogatás az elmúlt 4 év terméséből - a múlt század vége hangulatának leülepedése.

Mennyi idő kell egy lemez elkészítéséhez? Nemrég hallottam, hogy egy szerzőpáros bevonult egy szobába és egy nap alatt összehoztak egy lemeznyi anyagot ... Mások évente kiadnak egy új albumot. Van aki egy albumot csinált és ötévente kiadja a remxeket meg besztof újradigitalizálásokat. Jó ez? Tényleg annyire termékenyek? Vagy inkább hagyjuk megérni a mondanivalót?

Kováts Kriszta új CD-jén mindenesetre a legutóbbit választotta. A Kovátsműhely című opuszra a hasonló nevű előadássorozaton az elmúlt 4 évben elhangzott /szerzett dalok kerültek fel, nem is akárhogyan. Már csak a szerzőkre pillantva is láthatjuk, hogy a magyar könnyű(?)zenei élet múlt század második felének nagyjai szereztek dalokat Krisztának. Wolf Péter, Gallai, Bródy, Gerendás és még sokan mások godolkoztak együtt, fogalmazták meg a rendszerváltás utáni életérzésüket, öntötték szavakba és dalba mindazt amit láttak tapasztaltak, illetve újragondoltak. Persze a fiatalok sem hiányozhatnak, hiszen Krisztát élettapasztalata nem akadályozza meg abban, hogy monjuk Szirtes Edinának szerzőként is helyt adjon a lemezen (mindannyiunk megelégedésére).

Mindehhez adjuk hozzá azt a több mint 100 zenekart, kiknek tapasztalata összevegyül a lemez szerzőiben és előadóiban. Legyen szó Elek István szakszofonjátékáról, Mókus hegedűjéről, vagy akár Horváth György basszusgitáros tapasztalatáról, de beszéhetnénk Erős Csaba billentyűkezeléséről – mindenki ott van a szeren. Lehet ebből rosszat csinálni? Nem. Vagy legalábbis komoly erőfeszítés kell hozzá.

A Kovátsműhely csapata a Dabasi-Mazura kettős hathatós segédletével egy komoly hangzással megcsinált, ugyanakkor változatos lemezt tett elénk. Érdemes végighallgatni. Azonban mindenkit óva intek attól, hogy csak betegye a lejátszóba és közben főzőcskézzen, vagy netántán barátaival beszélgessen a nagybetűs élet dolgairól. A rántás oda fog égni, a beszélgetés el fog halni, hiszen a lemezre oda kell figyelni, az apróságokat meg kell hallani.

Hogy miért? Teljesen különböző dalokat hallhatunk a lemezen, ugyanakkor van egy hangulati íve a CD-nek. Kezdjük azzal, hogy „és semmi más” ne legyen ami – ha már a rendszerváltás utáni hangulatnál vagyunk – egy gyönyörű hangú újragondolása „a krumplileves legyen krumplileves” szlogennek. Majd hirtelen váltással Mókus ártatlanságának megnyilvánulása hangban és (képzeletünkben) fényben elbeszélve. Maradjunk a költői kérdéseknél, hiszen a válaszokra gyakran nem is vagyunk kíváncsiak, a kérdésben nagyon sok minden benne van. Még mindig andalgunk, de már otthon, a szerelem területén vagyunk. Kriszta hangja kíséri saját gondolatainkat. Élesedik a hang, megint a szerelem, újrakezdésről a lehetőségekről. És ismét csak arra figyelek, hogy bár igen, vannak hangszerek is számban, de azoknak egyetlen célja van: Kriszta hangjának kiemelése.

Elég a busongásból, igazi Bródy jellegű szerzemény következik: kis játék, kis napsugár, egyszerű dallamképlet countrys beütéssel. Következnek a kis színesek a lemezről: duó Gerendással, gitárkondolkozások, egy kis téli hangulat (bár a zene melegít), kis szarkazmus a női készülődésről, pergő reklámduó Járai Mátéval.

Megyünk vissza a komolyabb dolgokhoz, jön egy kis önkritikai gondolkozás a showbusinessről, és ismét retro: magyarap a Szabó családról, hiszen az elmúlt évek legfontosabb gondolati központja a szerelem mellett a rendszerváltás. Öt perccel tíz előtt az első ölelés emléke megint csak a tiszta emberi hang tolmácsolásában Gallai Péterrel.

Innentől már a lemez levezetése jön, hiszen mivel a lemezbe belefeledkeztünk, a kávé teljesen kihűlt. Bulizni viszont lehet még, gondolkoztunk eleget, foglaljuk össze ami eddig történt. És lezárásként még egy álom az elvarázsolt kávéházban. Mókus érzéki hegedűjátékával búcsúzunk, kifizetjük a számlát és megyünk tovább.

Hmmm... megérte várni négy évet. Várjuk a következőt.

Sir Oesh

[2005.11.14.]