40 éve alakult a Neoton

A Neoton nagyon sok évfordulót ünnepel ebben az évben. 15 éve oszlott fel, 25 éve kezdődtek a sikereik, és 40 éve kezdődött az egész, amikor egy Mikulás napi egyetemi versenyre Pásztor László és Galácz Lajos beat zenekart alapított. Erről a 40 évről kérdeztük Pásztor Lászlót.

- Mikor érezte úgy hogy ebből lesz valami?
- Én úgy gondolom, hogy aki ebbe belekezd, az általában azért teszi, mert sikeres akar lenni ezzel. Amikor elkezdtem csinálni akkor fel nem merült bennem, hogy ebből valamikor ne legyen siker. Relative hamar – abban az időszakban – alig három évvel a megalakulásunk után, igaz, hogy rengeteg tag jövés menés után, de végül is 1968-ban a Ki-Mit-Tud-on elég jól szerepeltünk. A “Kell, hogy várj” már ugyan megvolt 1968-ban de csak ’69-ben vagy ‘70 ben jelent meg kislemezen. Ez már megmutatta, hogy lehet sikert aratni azzal a fajta zenével amit mi elképzelünk.

- Ennek ellenére csak több évvel később lett meg a következő sláger a “Vándorének”.
- Úgy emlékszem ez egy 76-os dal. Egészen pontosan emlékszem, hogy először Kisbéren játszottuk és úgy, hogy nem volt rendesen összepróbálva, és a koncerten ugye elég sokan voltak a művházban. Félig-meddig összepróbálva eljátszottuk a Vándoréneket, és annyira benne volt a levegőben, hogy még kétszer el kellett játsznunk.

- Mi volt a legnagyobb sikere a Neotonnak?
- Egyetlen dalt nem emelnék ki, de talán a “Kell hogy várj”, mint első és talán mindmáig legnagyobb, a “Santa Maria” mint ami megalpozta a Neoton Família sikerét már 79-ben és a “Holnap hajnalig”, amivel a Yamahát nyertük voltak a legnagyobbak.

- Érdekes, hogy a “Don Quijote”-t nem említette.
- Azért nem említem, mert bár az is egy nagyon sikeres dal volt, de előtte már volt spanyol próbálkozásunk, nem is egy; a “Santa Maria” azért kiemelkedő, mert előtte ilyen jellegű zenével nem volt sikerünk.

- Mi volt a Neoton életének legkínosabb epizódja?
- MI elég jól énekeltünk angolul, mert jó korrepetítoraink voltak, elsősorban Ambrózy István az angol szövegeink írója. Megtanított nekünk egy olyan fajta énekelt angolt ami tulajdonképpen a nem angolszász területeken elment. Mid-atlanticnak nevezte mondván, hogy se nem amerikai, se nem angol, úgyse tudjuk egyiket sem utánozni, de nagyon jól érthető. Valami olyasmi mint amit általában az északiak énekelnek. Ennek ellenére azért igazából nem tudtunk angolul és amikor Koreában szerepeltünk, akkor voltak mindenfajta ruhaelőírások. Mi általában pont fordítva öltöztünk, mint ami elő volt írva. Az azért kínos volt, hogy amikor mindenki elegánsan öltözött akkor mi bohócosan, amikor meg mindenki bohócos ruhát vett fel akkor mi kiöltöztünk. Eben az volt a pláne, hogy mi ugye mint a vasfüggöny mögül származó, tulajdonképpen soha nem látott fehér emberek – mert nagyon sokáig Dél Koreával semmi kapcsolata nem volt a szocialista országoknak - meg pláne, hogy művészemberek voltunk, a vendéglátók úgy érezték, hogy milyen jó fejek vagyunk, hogy az áramlattal szembe öltözködünk. Nekünk, legalábbis nekem, állati kínos volt.

- Melyik dal készült el a legkönyebben?
- Két dalt emelnék ki, ami egy lemezt is megatározott. 1983-ban volt ez a bizonyos Yamaha győzelem. Ennek a lemeznek az egyik legnépszerűbb dala volt a “Holnap Hajnalig” (és a “Time Goes By” angolul). Az angol változat az hamarabb volt meg mert kellett a fesztiválra, A másik a “Pago-Pago”. Ezek gyakorlatilag pár óra a alatt készültek. A dalok is és aztán a hangszerelés is annyira adta magát… Szokták mondani, hgy ha az embernek van egy első flash-e, azt ki kell használni. A “Pago-Pago” az például úgy készült, hogy – talán a ceglédi sportcsarnokban voltunk hangbeállás után – a Jakab Gyuri mondta nekem, hogy van neki egy ilyenje, hogy pago-pago és akkor még szöveg nélkül énekelt egy latinos dallamot, Ott, a tornapadon ülve kb. öt perc alatt megírtam a verzét. Nem volt több mint fél óra a dalt megalkotni.

- Melyik volt a legnehezebb szülés?
- Megint csak a “Holnap hajanalig”-ot mondanám. Annak a magyar szövege az meglehetősen nehezen készült el pontosan azért, mert előtte már megvolt az angol.

- Ha újrakezdhetné, mit csinálna másképp?
- Azt hiszem egy picikét rugalmasabban tekintenék a zenei dolgokra, mert azóta – most már hanglemezkiadással foglalkozom 15 éve – rájöttem, hogy bár bele tudok én is nyúlni a jóba, de mások is. Lehet, hogy több teret engednék az embereknek. Lehet, hogy akkor az egész másképp alalkult volna, mert úgy érzem, hogy amikor a Som meg a Balázs meg a Debreceni elmentek akkor az azért volt, mert én popzenét akartam, ők meg rockot. Én voltam az erőszakosabb, tehát ők nem tehettek mast minthogy elmenjenek. Lehet, hogy másképp alalkult volna az egész, mert ha együtt maradunk soha nem lett volna belőle Família. A mai eszemmel másképp csinálnám, de nem biztos, hogy jobb lenne.

- Mi történik mostanában a zenekarral?
- Igazság szerint csak a júniusi bulira álltunk össze. Úgy gondolom, hogy a Família mint olyan az emberek emlékében van, de azzal, hogy a Jakab Gyuri, a Marcsi és Erdős Péter meghaltak, ez által az igazi Família már nincsen. Mi már kétszer emlékeztünk őrájuk és a valaha volt nagy sikereinkre, de ez már nem ugyanaz az együttes. A társaim még akarnak zenélni. Én úgy gondolom, hogy amit én színpadon meg akartam tenni azt megtettem, ezek közül az utolső lépés volt ez a bizonyos Népstadion beli koncert, ahol nagyon erőszakosan és határozottan a mellett voltam, hogy ne használjunk gépi bejátszásokat, hanem mindent élő zenészekkel oldjunk meg, és azt hiszem jót tettem.

- Lesz kiadvány a koncertből?
- Sajnos tt egy picikét patthelyzet alkult ki. A koncert szervezője felvette ugyan a koncertet, de jelenleg úgy néz ki, hogy nem akar belőle DVD-t megjelentetni. A Magneotonnal együtt tárgyaltunk, a megjelentetésről, de még nem tudtunk megegyezni.

- Mikor lesz a következő koncert?
- Most jelen pillanatban úgy gondolom, nem lesz többet.

- Jakab Gyuri is 10 éve ment el. Lesz valamilyen megemlékezés?
- Igen, terveink szerint lesz. Bardóczy Gyulával, a Magneotonnal, a Warner Music-kal és a többiekkel csináltunk egy alapítványt, a Jakab György alapítványt, ahol éveken keresztül kiosztottuk a szakújságírók által megszavazott “év legszebb lírai dala” díjat. Az idén ezt össze fogjuk kapcsolni Gyuri halálának 10 éves évfordulójával. Pont most voltam egy beszélgetésen ahova elvittem magammal a búcsú koncertfelvételét, a Neoton varázs plusz DVD-t és ismét rádöbbentem, hogy Gyuri milyen embertelen jól énekelt élőben is.

- A rádióban, koncerteken játszott máig kiadatlan felvételek elő fogank kerülni valaha mint az idén kiadott koncertfelvétel?
- A koncert az egy 1989-es koncert felvétele amikor már felnőttek voltunk – már zeneileg. Azok a rádiófelvételek amik léteznek, azoknak a többsége nem alkalmasak arra, hogy kereskedelmi forgalomban megjelenjenek.

- Esetleg online terjesztésben?
- Ezek a Magyar Rádió tulajdonában vannak, velük kell megbeszélni.

- Köszönöm lehetőséget, és meg legalább negyven évet kívánok.
- Én kösznöm, de mivel most voltam hatvan a nyáron, nem hiszem, hogy ez még belefér.

Sir Oesh

[2005.12.06.]