Flamenco Emilióval - beszámoló a Müpás koncertről

Érdekes és tanulságos koncertet adott hazánk kitűnő énekese Emilio, a MÜPA Fesztiváltermében. Megnéztük!

A koncert több részből állt: az elsőben flamenco jellegű muzsikát hallhattunk Emiliótól és zenekarától. Az énekes külön flamenco zenekart hívott maga mögé, kiváló muzsikusok mind. Külön érdemes azonban kiemelni Balog Roland gitárost, aki egy félelmetes kezű, impulzív és rendkívül profi zenész. Ezen a koncerten vált számomra egyértelművé, hogy a gypsy zene és a flamenco mennyire kéz a kézben járnak. Komolyan mondom, sajnálom, hogy nem születtem romának, mert amit ők tudnak a műfajról, és tágabb értelemben a zenéről, a zenélésről, az nem mindennapi.

Ezen az estén igazán laza volt mindenki a színpadon, olyan természetességgel húzták elő a hangszerből a legbonyolultabb szólamokat is, mint ahogy én tejet veszek a sarkon. Jó volt látni ezt a könnyed természetességet, és jó volt látni a közönség szeretetét. Egyik halk, lassú, szép résznél a közönségből felkiáltott valaki: „SZERETLEK!” Azonnal válaszolt Emilio: „ÉN IS!” Hallott már bárki ilyet koncerten? Mert én még nem. Tényleg megható volt.

Emilio laza srác, viccelődik ha kell, a beatbox műfajában is példátlanul ügyes, az ének stílusa pedig kifejezetten egyedi. És ez az, amit a jazz tanszakon nem tanítanak, erre születni kell. Külön instrukciókat adott a technikusoknak: most kevesebb fényt, most sok visszhangot… Összességében figyel a részletekre és konkrét elképzelése van mindenről. Egyszóval profi. A dalok szövegeiről annyit: egyszerűen megfogalmazott, érzelemdús témák. Annyira zenecentrikus ez a muzsika, hogy nem is zavar, amikor nem olyan profi a szöveg.

A második rész előtt a Roy és Ádám Trió játszott pár nótát. Nagy Ádám nagy kedvencem, szinte kölyökkora óta utánozhatatlan, egyedi stílusa van, és erre csak a legnagyobbak képesek. Roy is hozta a formáját, viszont sajnos a basszusgitárja nem volt jól hallható. Csányi Zoli is csépelte rendesen a dobokat. Amikor előjön belőlük az őserő, félelmetesek így hárman. Emilióval közös produkciójuk nem volt, így inkább csupán színesítették az estét.

Majd visszajött Emilio a popzenekarával. Csak a gitáros ugyanaz (de ő is elektromos hangszerre váltott). Jöttek az Emilio-slágerek szép számmal, és természetesen akkor kapta a legnagyobb tapsot a Művész, amikor belekezdett a jól ismert nótába: „Menj, soha ne nézz vissza rám…”. Volt egy Cserháti Zsuzsa-nóta, amelyet úgy adtak elő, hogy a Művésznő hangját is lehetett hallani, természetesen felvételről. Érdekes kísérlet volt, megmondom őszintén, én erősebben hallottam az élő zenét, mint a felvételt.

Gáspár Laci is vendég volt. Hozta a formáját, úgy énekelt, ahogy szokott. Elmondta, hogy külön örül annak is, hogy basszusgitározhat, mert ilyen jó zenészekkel közösen ritkán van alkalma zenélni. Igaz ami igaz, Lacit nem a basszusgitározása miatt szeretjük…

Összességében nagyon kellemes buli volt, csak úgy ficánkoltam a székemben!

-Atka-

[2010.06.22.]