Tárd ki a szíved! - a kritikus szemszögéből

A tavaly megjelent albumára méltán lehet büszke Szandi, a korong jól fogy, bár ez nem meglepő, hisz az énekesnő tartja megerősített pozícióját 1989 óta a popszakmában.

A lemez 12+2 dalt (na, totósok, ez ám az igazi zavarórepülés, ugye?) tartalmaz. A ráadásfelvételek közül az egyik egy új nótájának instrumentális változata, úgyhogy bízvást kijelenthető, hogy tényleg mindig meglepi az embert valamivel az egykor volt „Kicsi lány”.

Meg kell mondani, hogy - és ezt nemcsak az elvakult Szandi-fanok mondják - nagyon igényes, ha nem éppen az eddigi legigényesebb stúdióalbum került most ki Szandi kezei (hangszalagjai) közül.

Kicsit lassított a ritmikán, ami azonban egyáltalán nem ront (sőt!) a harmóniákon, illetve azok fülbemászó dallamán. Igazi pluszként kapjuk, hogy a szövegírók között komolyan jegyzett neveket találunk. Legyen elég Valla Attila nevét megemlíteni, aki egyebek között a Nox lírikusának is vallhatja magát. A zenéket kivétel nélkül továbbra is az énekesnő férje, vagyis Bogdán Csaba jegyzi.

Tizenhat albummal a háta mögött már valóban a hazai könnyűzenei élet egyik nagyasszonyának vallhatná magát Szandi, ha ő „olyan” lenne. De szerencsére nem „olyan”, azaz dalaiból továbbra is árad hallgatói, rajongói felé közvetlensége.

Miután már nem egy lemeze bearanyozódott, sőt „beplatinázódott”, nem hiszem, hogy pont ez ne kapna majdan valamiféle nemes bevonatot. Annál is inkább, mivel - szerintem - tényleg nagyon jól sikerült. Kicsit másabb, összetettebb, mint az eddigiek. Remélem, ez nem lesz baj…

Kőmíves Péter

[2006.01.19.]