Jubileumi metal ünnep a PeCsában

A régóta várt fergeteges hangulatú buli, rendhagyó Moby Dick ünnepi fesztiválként fog bevonulni a rock történelembe! A hazai rock szintér elitjének jelentős része tette tiszteletét, a fennállásának negyed százados évfordulóját ünneplő hazai thrasher ászok, a Moby Dick elött!

A nem is olyan rég napvilágot látott „Bálna Vad Ászok” tribute albumon jeleskedő zenekarok és zenészek közül a műsort a Nadir produkciója nyitotta közel 20 perces intervallumban. Főleg új számokkal izzították a közönséget és utolsóként a „Romlott rendszerrel” arattak nagy lelkesedést! A sorban az Echo Of Dalriada lemezbemutatója következett, amely alkotásuk napokban fog megjelenni „Jégbontó” címmel. A magyar népzenei elemeket páratlan módon ötvözik a klasszikus heavy metallal és mindez a fiatal szépség, Binder Laura hangjával valósul meg. Az idő rövidsége ellenére sikerült régi és új számokat egyaránt felvonultatniuk. Külön kiemelném a feldolgozásukat (Beteg a Föld), melyből egy fantasztikus, mini metál operát sikerült varázsolniuk, s ekkor végre a közönség is beindult!

Ha már thrash, és ráadásul február, akkor kimaradhatatlan lett volna az Akela fellépése! A farkasok legnagyobb örömére, a „falka” szemezgetett a régmúlt idők klasszikusaiból, valamint az új felállásban született nóták közül is. Itt megemlíteném, hogy Pókember és Szuperman (gitárok) szemmel láthatólag sokat fejlődött az elmúlt két év során. Sokkal élvezetesebb lett játékuk! Azért a Főnök is kitett magáért! Farsangról lévén szó, a maszkját egy sörös korsóval helyettesítette, kaszával hadonászott… Valamint volt hangulatos közönségénekeltetés is: Csak az gyűjjön…!

Ezt követőn a következő bandák átlag 10 perces koncertje volt látható és hallható: Cadaveres, Fürgerókalábak, Cool Head Clan, Black Out. Néhány saját számmal és egy-egy feldolgozással készültek az estére. De ekkor már a nap fénypontját vártam, és nem nagyon tudtam sajna rájuk is figyelmet fordítani…

Fél tizenegy felé végre felcsendült Antonin Dvorak: IX. e-moll Újvilág szimfóniájának 4. tétele: Allegro con fuoco! Amely nyitányát képezi mindenegyes Moby Dick bulinak. A “soproni ászok” erőteljesen a húrok közé csaptak már az elején! Ekkor még a tömeg közepén álltam, de pár szám után jobbnak láttam és kicsit kijjebb húzódtam, majd békésen végig headbengeltem az éjszakát. (Még most is a sajog a nyakam!) A negyedik szám környékén a “Fejfa helyett” a mikrofont vette át Slayer Csabi és Miki a Wackorból. Majd Gangxtáék rappelésére “Zsibbadt az agyam” és a nyakam…

Erős nemtetszést váltott ki a rockerhadból Rita és Sidi megérkezése a pódiumra! Amit sajnálatos ténynek tartok! Hiszen lehet, nem a kőkemény metál zenét képviselik, de ők is tisztelegtek a thrash legenda előtt. Ennek ellenére jó páran érezhették magukat „Keresztes vitéznek”! A régi tagok közül elsőként Giczy Kurt állt a basszusgitárhoz, majd Rozsonits Tamás ült a dobok mögé. Ebben a felállásban két régi nótával örvendeztették meg a nagyérdeműt (Nem vagyok idegen, Pokolrock). Lukács Laci is „Gazemberkedett” egy keveset, s ekkor váratlan módon Hobo is megjelent. Még mi elött kifelejteném, Rudán és Kalács két jó barátként énekelt, sőt még egy „Jelet is égettek a hallgatóság testére”! Dehát minden jónak vége szakad egyszer! A keretes szerkezetet megtartva, a best of műsort, nem is zárhattak volna mással, mint egy újabb „keresztes hadjárattal”!

Varjú Dávid

[2006.02.19.]