Mozart emlékest lantra és szopránra

A Budavári Lantestek koncertsorozat 38. részeként Szakács Ildikó és Kónya István várja a hallgatókat Mozart emlékére rendezett koncertjükre a budai várba.

"...Azért a dal lantkísérettel (azt hiszem) minden másnál örvendetesebb, mert a szónak annyi bájat és erőt ad, hogy az már önmaga egy csoda." (Castiglione : Az udvaronc c. könyvéből /1528/ )

A lanttal kísért szólóének tradíciója egészen a középkorig nyúlik vissza. A kottanyomtatás feltalálása után már néhány évvel /1509/ megjelenik az első lantkíséretes dalgyűjtemény. A barokk korban az előadói gyakorlat annyiban más, hogy a kíséret már nincs megkomponálva, csupán a harmóniák folyamatos basszusát írták le a dalok alá, de már az előadóra bízták a kíséret kivitelezését. A 17. században új vokális műfajok születtek; szólisztikus dalok, strófikus és végigkomponált áriák s a recitativo (énekbeszéd) különféle formái. Időközben megjelentek a szólókanták( cantare = énekelni) különféle formái is A cantata da camera (szoba kantáta) a 17. század közepétől a világi szólóének legfontosabb műfajává lett. Az ún. bel canto (éneklést, szép éneklést jelent) kezdetei e korszak gazdagon díszített szólódalaiig nyúlik vissza. Lényege a hang mozgékonyságán, kiegyenlítettségén és a hangzás szépségén alapul, megtartva a hangszín természetességét. A komponisták e korban még fontosabbnak tartották az egyes szavak, szóképek megzenésítését, mint a mondatokét, még bátran beszélhetünk itt "szófestés"-ről (retorika).

"A Zenét és Költészetet mindig is Nővérekként tartották számon, akik kéz a kézben járva segítik egymást...Mindkettőjük önmagában is nagyszerű, de bizonyosan akkor a legcsodálatosabbak, amikor összekapcsolódnak, mert akkor semmi sem választja el őket a Tökéletességtől : ilyenkor úgy jelennek meg, mint a Bölcsesség és Szépség egyetlen közös megtestesülésben."(Idézet Purcell: Dioclesian c. opera előszavából, amiben John Dryden, dráma-és szövegkönyvíró a komponistát méltatja, milyen fontosnak tartotta vokális műveiben a szöveg /szó/ s a zene kapcsolatát.)

A lant a reneszánsz korára a kontinens egyik legkedveltebb hangszere lett. A hangszerek között a legnagyobb elismerés övezte, "Regina Omnium Instrumentorum musicorum" -nak, a ”Hangszerek Királynőjének” nevezték. Nemcsak szólójátékra volt alkalmas, hanem az ének kíséretére is ideális partnernek bizonyult, a kamarazene és a házi-muzsikálás fő hangszerévé vált. Népszerűsége a barokk korban sem hanyatlott. Még 1792-ben is a királyi hangszerek között tartották számon, s a század végén találni német és osztrák udvaroknál “udvari-lantos” pozíciókat. A klasszikus kori lant mérete, technikai nehézsége, hangolási problémái (24-26 bélhúr) miatt a XIX. elején lassan kiszorult a zenei életből s műkedvelők köréből. Az utolsó lantra írott mű, érdekes módon épp egy Mozart ária lantvariációja volt.

A Salzburgi Mozarteum gyűjteményében található egy grafika Joseph Haydn-ről (1732-1809), amint egy barokk lantot tart a kezében. Haydn maga is komponált lant-quartettet. Hogy a Mozart család tulajdonában is volt lant, egy ismeretlen festő műve bizonyítja. Az augsburgi festmény 1770-ből származik, s a gyermek Mozartot és szüleit ábrázolja. Az anya harántspinéten, Wolfgang Amadeus hegedűn és az apa, Leopold Mozart egy theorbán (basszus lanton) játszik. A korabeli gyakorlatnak megfelelően a dalok zongorakíséretét más hangszerekre (lant, gitár) is átírták, maga Schubert is ezt tette a saját műveivel. Mozart és Haydn dalai egy része gond nélkül játszható lanton is. Christian Gottlieb Scheidler, aki utolsóként élvezhette Bécsben a “szólista udvari lantos” státuszt, 1815-ben, Mozart halála után egy negyedszázaddal vetette papírra az utolsó lant szólóművet, amit ismerünk (Variációk Mozart Don Giovanni-jának Pezsgő áriájára).

Monteverdi-től Mozartig ívelő műsorunk a dal- és áriairodalom legjavából mutat be gyöngyszemeket, barokk- és klasszikus kori lantművekkel tarkítva.

Kónya István

Budavári Lantestek/38 a Budapesti Történeti Múzeum Gótikus Termében
2006. március 5. vasárnap 19 óra
„Abendempfindung” - Emlékest Mozart születésének 250. évfordulója tiszteletére
Barokk és klasszikus kori dalok, áriák, kantáták és szonáták
Szakács Ildikó – szoprán
Kónya István – barokklant, arciliuto
MONTEVERDI, PURCELL, CARISSIMI, BACH, WEISS, BLOHM, HAYDN és MOZART művei

[2006.02.16.]