Egy nagycsalád fergeteges koncertje

Az Eleven Hold a Banális közhelyben volt látható, hallható

.

Este 11 órakor csendült fel az Eleven Hold első száma a Banális Közhely névre keresztelt egyetemi szórakozóhelyen, a Schönherz Kollégiumban. Bár egy órát késett a koncertkezdés, de az élmény mindenkit kárpótolt.

A kapunyitás előtt negyedórával már hosszú sor kígyózott a pénztár előtt és várta, hogy végre bebocsátást nyerjen, és kezdetét vegye a tavaszi félév nyitóbulija. Sajnos a tervezett nyitáshoz képest csak fél órával később lehetett bemenni, felakasztani a kabátokat a ruhatárban és megrohamozni a bárpultot. Szegény pultos fiú rémült arcát sosem fogom elfejteni, mikor meglátta a felé özönlő átfagyott és kiszáradt tömeget.

Eközben a zenekar lázasan készült az estére és próbálta a legtökéletesebb hangzást eltalálni. A fanatikusabb rajongók már ekkor elfoglalták az első sorokat a színpad előtt. Naivan úgy gondoltam, hogy van még időm, és körül nézek egy kicsit, mielőtt én is közéjük állnék fotós felszerelésemmel. Tévedtem! Mire visszaértem (negyedórát voltam távol) már tele volt a tánctér és a karzat is, egy gombostűt sem lehetett leejteni. Így maradt a színpad szélén lévő lépcső. Lepakoltam, előkészültem és vártam a koncertet.

Ahogy elkezdte a zenekar a bulit, Nappal (énekes) az élen, megőrült a tömeg. Az első számtól az utolsóig mindegyiknek tudták a szövegét és együtt énekeltek a bandával. Minden egyes szám után őrjöngött a közönség. Tapsoltak, kiabáltak és sikongattak. Teljesen átadták magukat az élménynek. Néha kicsit túlzottan is, gondolok itt az igen kemény lökdösődésre és pogózásra. Pedig nem ez a jellemző a koncertjeiken. Tombolás szokott lenni, de vigyáznak az emberek egymásra, és inkább táncolnak, mint lökdösődnek.

A szövegek, bár enyhén szólva is szomorúak, de óriási tartalommal vannak felruházva, és gondolkodásra késztetnek! Ami a mai zenei életben elég ritka és becsülendő! De az Eleven Hold zenéje a szövegek ellenére egyáltalán nem lehangoló, hisz kellemes kontrasztot alkot a súlyos mondanivaló és azt szorosan körül ölelő vidám zene.

Az egész koncertet átjárta a felszabadultság, az önfeledt szórakozás érzése. Mindenki jókedvű volt, mosolygott, táncolt és énekelt. Nagyon jó volt látni, hogy ha csak kis időre is, de boldogságot és megnyugvást tudott hozni a fiataloknak a zenekar és elfeledtette velük mindennapi gondjaikat.
De, mint minden jó egyszer, ez is véget ér. Éjfél körül hagyták abba a zenélést és vonultak le a színpadról. Utánuk rögtön kezdődött a rock diszkó, ami egészen hajnalig tartott. A dj. repertoárjában a legnagyobb előadók szerepeltek, főleg külföldiek.

Szerencsémre a koncert után lehetőségem volt arra, hogy néhány percig beszélgethessek Szili Róberttel a csapat kongásával. Kis idő után meg is jelent, leültünk egy asztalhoz és készségesen válaszolt minden kérdésemre. Meglepett, hogy mennyire közvetlen és barátságos, de nem csak ő, hanem az egész zenekar.

- Láttam, hogy koncert közben megsérült az ujjad, mi történt?
- Semmi különös. Ez „munkahelyi baleset”. Ha az ember belead mindent, akkor előfordulnak kisebb sérülések, de ez megszokott.

- Mindig 100%-ot nyújtotok?
- Igen! Hisz ezt várja el a közönség, függetlenül attól, hogy hány embernek játszunk. Zenéltünk már 5 embernek is és akkor is beleadtunk mindent. Hiszen azért jönnek el a koncertjeinkre, hogy jól szórakozzanak.

- Milyen volt a mai este?
- Nagyon jó volt! Jó volt a hangosítás, a fények és a közönséggel való összhang. Nagyon élveztem a ma estét. Szeretem, mikor ennyire belelkesülnek, és végig tombolják a bulinkat.

- Nehéz manapság egy vidéki zenekarnak Budapesten?
- Azt kell mondanom, hogy igen. Sokkal nagyobb összetartás van a vidéki zenekarok között, mint Pesten. De persze a fővárosi zenekarok közül is jól kijövünk párral, de igazából nem ez a jellemző. Sajnos még mindig két külön világ.

- Hogy születnek a dalok?
- Nap írja a szövegeinket, már a kezdetektől fogva. Megkomponálja egy gitárra, megmutatja nekünk, és mi megpróbálunk a szöveghez megfelelő zenét készíteni. Igyekszünk vidám és pörgős dalokat kreálni, hisz a szövegek eléggé szomorkásak, de mély tartalommal bírnak.

- Hogy jöttök ki egymással, szoktatok e veszekedni?
- Mi olyanok vagyunk, mint egy szerető, nagycsalád. Persze elő szoktak fordulni kisebb viták, de hol nem. Évek óta ismerjük egymást és dolgozunk együtt. A jövőnket is együtt tervezzük.

- Hogy képzelitek el a jövőt?
- Most turnézunk és megpróbálunk minél több helyre eljutni Magyarországon belül. Kora tavasszal kezdjük a turnét, ami nyár végéig szokott tartani. De sajnos még mindig nekünk kell az ajtókon kopogtatni, hogy had játszunk már egy kicsit, legalábbis ez a jellemző. A turné után meg kitudja mi lesz, messze van még az.

Az interjú után a csapat még egy kis időt töltött a rajongók között, majd elindult hazafelé Székesfehérvárra, hisz holnap munkanap. Óriási élmény volt ez a koncert és remélem, hogy még összehoz az Eleven Hold tagjaival a sors.

Képek, szöveg: Kelemen András
Retusálás: Kováts László

[0000.00.00.]