Daniel Powter és az amerikai Megasztár

Daniel Powter tudja, mit jelent kiesni. Gyerekkorában, amikor még nem zongorán játszott, hanem hegedült, sok versenyen részt vett, és sosem jutott túl messzire.

Ezért is tartja ironikusnak, hogy "Bad Day" című dala úgy lett hatalmas sláger, hogy az amerikai Megasztár - vagyis az American Idol - egyik zenéjévé tették: akkor játsszák a dalt a televíziós vetélkedőben, amikor a kieső játékost bejelentik. A 35 éves Powtert azonban ez egyáltalán nem zavarja, hiszen ettől lett sztár, és ettől lett a dal 5 hétig listavezető az Egyesült Államokban.

"Amikor elkezdtem dolgozni ezen az albumon, igazából magamnak csináltam - mondja Daniel. - Csak annyit szerettem volna elérni, hogy legyen egy terjesztőm, és kiálhassak élőben az emberek elé, mindegy, hogy az 40, vagy 1000 ember. Már hosszú ideje próbálkoztam hiába, és közben arra jöttem rá, hogy minél inkább magamnak írom a dalokat, annál sikeresebb leszek. Így hát elkezdtem olyan dalokat írni, amik nekem tetszenek, és nem olyanokat, amikről azt gondoltam, hogy másoknak tetszhetnek.

Korábban mindig mások mellett zenéltem, pl. Chris Isaak zenekarában is billentyűztem egy ideig. Mindent megtettem, aprópénzből éltem, csak az számított, hogy zenélhessek. Ezt a lemezemet a saját lakásomban rögzítettem, ami kényelmes volt, meg persze kényszermegoldás is, hiszen semmi pénzem nem volt. Így ez a siker most nagyon hirtelen jött nekem, és még szoknom kell a reflektorfényben-levést. De természetesen boldog vagyok, hiszen a zene kihúzott engem a csigaházamból, kinyitotta az ajtaimat és segített, hogy képes legyek az emberek szemébe nézni."

Powtert sokan hasonlítják James Blunthoz, karrierjük is egyszerre kezdett fellendülni. Hogy mit gondol erről Daniel?
"Sokat beszélgettünk erről James-szel. A zenénk totálisan különbözik. Engem ez egyáltalán nem zavar. Az emberek hajlamosak arra, hogy beletegyenek téged egy skatulyába és rád zárják, ettől jobban érzik magukat. Ezt minden zenésznek át kell élnie, és nem csak a hallgatóktól, de a kritikusoktól is. James is egyetért abban, hogy mindössze annyi bennünk a közös, hogy dalíró énekesek vagyunk és a dalaink sikeresek."

És hogy miért van mindig sapkában?
"Ez elég érdekes, tulajdonképpen egy menedéknek használom. Biztonságban érzem magam tőle. Sokan azt mondják, a zongora is egy fal körülöttem. Azt hiszem igazuk van, zűrös fickó vagyok, akinek szüksége van menedékre!" - nevet Powter.

-Warner Music-

[2006.05.10.]