Füles Mackó énekel

Csak nem lehet tudni, valójában kinek?

Kezembe vettem ezt a színes, vidám borítójú lemezt, melyen egy fülhallgatós aranyos maci mosolyog, a háttérben minden szükséges mesés elemmel: napocskával, virágokkal, réttel és színes, figyelemfelkeltő betűkkel. Ki is nyitottam gyorsan, és még egy szórólapot is találtam benne, melyet ha visszaküldök, még állatkerti belépőt is nyerhetek. Gondoltam nem lesz nehéz dolgom, meghallgatom ezt az új gyermekeknek készült lemezt, és el fog bűvölni a sok kedves dalocska. De sajnos az első dal után rá kellett jönnöm, hogy nem erről lesz szó.

Sokunk kedves emléke a kissé kövérke medve és meséje. Most azonban a Füles Mackó gondolt egyet és énekelni kezdett. Ez még nem lett volna baj, főként akkor, ha olyan dalokat adna elő, amit bátran le mernék játszani egy óvodában. Mert nekem valahogy az volt az érzésem, hogy nem a legjobb számok kerültek fel a CD-re.

Kezdjük ott, hogy van, ami nem is magyar nyelvű, és sajnos nem sok gyerek tud angolul még ovis korban. Bár az, hogy nem értik a szöveget manapság nem nagy gond. A tizenkét dal között találunk olyanokat is, melyek tíz éve voltak igazán slágerek, például a Coco Jumbo, vagy a Brumm-shaka-lak, de nekem sokkal nagyobb baj az, hogy rajta van a kedvesnek tűnő, Riszálom úgyis, úgyis, és a Szájber gyerek című dal is. Mert ha jobban odafigyelünk a szövegre, egyáltalán nem gyerekeknek valók. Most biztos sokan mondják azt, hogy ugyan már, abban a korban nem is a szövegre figyelnek. Tudatosan nem is, de az biztos, hogy megjegyzik, és használják is azokat a szavakat.

Tettem egy próbát, és váratlanul lejátszottam egy csoport ovis korúnak. A reakció számomra meglepő volt: teli torokból énekelték azokat, amelyeket már korábban is hallottak. És vajon melyek voltak azok? Hát persze, hogy a Riszálom, a Nem vagyok James… és a Szájber gyerek.
Most megfogtak a készítők. Nem tudom, hogy mi volt valójában a céljuk ezzel az albummal, mindenesetre a gyerekek felháborodtak, amikor kikapcsoltam, és visszakövetelték, mert végre nem a Süss fel napot vagy a Boci, bocit kellett hallgatniuk. Ilyen lenne a XXI.század óvodása? Unja a régen még normálisnak mondott gyerekénekeket, és inkább azt hallgatja, hogy „..ha kiteszed a cicidet, az fantasztis…”? Kétlem, vagyis nagyon remélem, hogy nem tudja mit jelent. Mert, bár lehet, hogy régimódi vagyok, de szerintem, nem kéne már 4 évesen ilyenekkel foglalkozniuk. Az tény, hogy mindenhol ilyen témák veszik körül őket, ha bekapcsolom a TV-t vagy a rádiót, ilyen dalok szólnak. Éppen ezért, ha már választani lehet, - márpedig ha én veszek CD-t, akkor én választok – én nem egy ugyanilyen dalokat tartalmazó lemezt választanék. Ha csak egy kicsit is, de legalább így megvédeném a gyermekemet.

Ugyanakkor felmerült bennem, hogy mi van, ha nem is elsősorban a gyerekek a célpontjai ennek az anyagnak. De akkor kik? Ha mi, vagyis felnőttek, akkor meg azt kell mondanom, hogy sajnos semmivel sem több egy átlagos válogatásnál. Vagyis mégis: „macis” hangon énekel gyermekkorunk kedvence: Füles Mackó. De a készítők célját, nekem még mindig homály fedi.

Pernyész Kitti

[2006.06.04.]