Maratoni rock és metal

137 zenekar, reggel 10-től hajnalig koncertek, egy héten át. Rengeteg bakancs, és néhol felvillanó tarajok: pár nap erejéig mi is élveztük a pécsi rockmaraton idei felhozatalát.

Szinte legendák zengnek eme híres fesztiválról, melynek minden évben a Malomvölgyi Arborétum ad otthont. A festői szépségű völgybe a városból, negyed órás buszúttal jutottunk le. Sátorhelyünket könnyedén megtaláltuk, mindössze csak az árnyék hiányzott, mely nélkül már kora reggel szauna hőmérsékletű volt szállásunk.

A bejárattól, úgy 100m-re található konkurrens sörsátorból felfrissülve tértünk vissza, és elsőként a Rockinform színpadhoz látogattunk. Már javában gerjesztette a hangulatot az Agregátor, mire odaértünk. A tatabányai death rockerek, a régi számok mellet kis ízelítőt nyújtottak az új albumból, a késő délutáni forróságban izzadó közönségnek. A Dying Wish produkciója is lenyűgöző, death metál, dallamos ízekkel. Sajnos az énekes felszedett pár kilót mióta legutóbb láttam őket, de ez mit sem változtatott hangja teljesítményén. A koncert utáni átszerelés alatt átnéztem a Nagyszínpadra, Depresszióra. Nem tudom ki, hogy van vele, de kezd idegesíteni Halász Feri diktatórikus frontemberkedése: „Most mindenki ugrik! Gyerünk, pogozzatok!” és az ehhez hasonló beszólásai. Ezt a napot amúgy is a hörgős, sötét zenéknek szántam, hát átmentünk Ahrimanra. Eddig még nem hallottam a srácokat, a black metal műfajába vannak beskatulyázva, de erre több számuk dallamos gitár riffje is rácáfolt. Viszont aki a true-norvég vonalra van rákattanva, az is megkapta a magáét! Majd következett a hazai underground talán mindenek feletti, legismertebb bandája a Christian Epidemic. Korábban is halottam már őket élőben, de valahogy egyik koncertjük sem sikerült igazán jól. De a mostani, a gyenge körülmények ellenére is igazán élvezhető volt, még akkor is, ha nem igazán jönnek be az újabb számaik.

Az est és az egész fesztivál fénypontja, éjfél magasságában kezdődött, mikor is megtelt a nagyszínpad előtti tér és húrok közé csapott a Finntroll. Aki nem ismerné, a zenekar az eddig felsorolt bandákhoz hasonló műfajban tevékenykedik. Még is egy hatalmas különbséggel: népi dallamokkal is ötvözik a kemény zenét, mely az elborult világgyűlölet érzése helyett kifejezetten kellemes hangulatot kölcsönöz a hallgatóságnak. Ezért is szoktam a „vidám death metal” jelzővel illetni őket. A technika ördöge ily korán még nem tért nyugovóra és kissé elcsúfította a hangzás minőségét.

Ennek ellenére, igazán jó koncertet nyomtak a finnek, és nekik talán melegük sem volt, mivel bőrszoknyában léptek a pódiumra. (Félreértés ne essék, nem egy amazon társaságról beszélek!) Levezetés képen a Casket Gardent lestük meg. Kisebb fajta meglepetésként ért, hogy a srácok megbírtak állni a lábukon, (mindössze csak a lejtős terület miatt csúsztak le, néha a deszkákról).

Miután már kellőképpen elfáradtunk, a hálózsákunk felé vettük az irányt, hogy másnap majd sajgó nyakkal, fájó végtagokkal láthassuk meg a napfelkeltét…

Varjú Dávid

[2006.07.17.]