Egy ember aki nem úszik

Richard Bona inkább hajóra száll.

Éjszaka van. Fél egy is lemúlt már és éppen Richard Bona koncertjéről jövök az A38-ról. Ilyen jót jazz koncerten még nem nevettem...

Kicsit igyekeznem kell, hogy összeszedjem a kellő szavakat mert ez a ma esti már nem is koncert volt hanem annál is több. Egyik legátütőbb ilyen jellegű élményem, olyasmi mint Paco de Lucia koncertjei (2006 Augusztsus 4-én Veszprémben ismét) igaz az teljesen máshogyan és egész más aspektusból hat de mind két esetben illik a jelző frenetikus.

Korunk legnagyobb basszus gitárosainak egyikét láttuk aki talán a leginnovatívabb ifjú zenész és aki zseniális énekes is egy személyben. Autentikus afrikai népi motívumaival melyeket a gyökereiből hoz, egészen elvarázsolt dallamait elképesztően virtuóz éneklésével hozza létre. A zenészek akik mellette játszottak a világ más-más tájairól (Washington DC, Honolulu-Hawaii, Havanna-Cuba, Bogota-Columbia, Florida-Miami) jöttek és ők sem felejtettek otthon semmit ami a kulturájuk részeként beépíthető ebbe legmodernebb és fantasztikusan sok színű világzenébe. De talán nem is ez a megfelelő szó mert ezt a zenét árnyaltabban jellmzi az, hogy világ-jazz. így mintha finomabbnak érezném a jelzőt.

Lehetett regie-t, salsa-t, egyéb latinos ízeket, balladát, északamerikai és európai modern jazz-t - Weatherreportot, Vangelis-t, Steps Ahed-et konkrétan is - és sorolni hosszú mi egyebeket hallani és kihallani. ... esetleg flamenco és opera nem volt... Az este nem arról szólt, hogy egy hatalmas basszusgitáros játszik, aki szét tekeri a koncertet. Persze adott esetben az sem baj, sőt de itt nem ez volt hanem csak megtörtént a katarzis. Egy fantasztikusan virtuóz basszussal megtámogatott, különleges énekhanggal és tudással, érdekes és egyéni harmóniákkal és ritmizálással született meg az este ami komplett egészet alkotott.

Az ember hihetetlenül laza és annyira virtuóz, hogy azt játszik és énekel ami éppen az eszébe jut és mindg valmi extra jár az agyában. A legfinomabb, halk és puha dallamoktól a slap-ig minden hangzás és íz jelen volt melyeket olyan virtuózan és tisztán rakott oda, hogy az ember füle ketté állt és a zene bekúszott a bőrünk alá.

Erről szólt ez a koncert - nevezzük csak így az egyszerűség kedvéért - de azért ide kívánkozik magyarázatnak még az is, hogy ezen túl szólt még a magyar gulyásról, - ami a kedvenc étele - Puskás Öcsiről aki a legnagyobb labdarúgó, mivel Maradonát elfelejthetjük - mondja Richard - mert Puskás nem csinálta ezt, és ekkor az egyik orrjukát befogva szippantott egyet arcán azzal a fanyar kifejezéssel amihez a szeméből az csillogott, hogy ez valójában nem is vicces és nyomatékosította szóban is, hogy Puskás tiszta volt nem úgy mint Maradona. ...legyintett. Az is szóba került, hogy ezeken kívül kedvence még Magyarország, Budapest, meg az, hogy ő valójában Veszprémi és 4000 évvel ezelőttről onnan származik és az, hogy talán ide is kellene költöznie és akár minden nap játszhatna az A38-on egész addig amíg el nem sülyed de akkor aztán őneki kellene el sőnek kijutni mert, hogy nem tud úszni.

Ez a fickó egy közvetlen, aranyos jópofa, elbűvölő személyiség, kedves humorral aki a frenetikus zenéje mellet végig poénkodta a koncertet elbeszélgetett, és konkrétan megröhögtette a közönséget de úgy, hogy hahotázott a jónép. Olyan kisugárzása van, hogy valósággal ragyog mint valami fekete ékkő.

ui. Külön köszönet a hangosításért mely nem volt túllőve, ami rettenetesen zavaró tud lenni és totálisan agyon vág egy jazz-koncertet de bármi mást is. Itt most tökéletes volt a hang is.

Sok minden történt még amit nem nem írtam le viszont van még nekem is egy poénom - lesz ma is egy előadás!!!

endre

[2006.07.27.]