Tiszta őrület volt

Az idén 20 éves Sick Of It All frontemberével, Lou Kollerrel beszélgettünk!

Fennállásának 20. évfordulóját ünnepli 2006-ban a hazánkban eddig kétszer fellépő New York-i Sick Of It All. A hardcore színtér legendája ennek apropóján egy vadonatúj stúdiólemezzel kedveskedett szép számú rajongótáborának. A karcos, sallangmentes anyaggal a zenekar sokak szerint régi önmagát idézi – erről faggattuk a frontembert, Lou Kollert.

Másodszor jártok Magyarországon. Emlékszel még az első alkalomra?
Hogyne, egy hajón volt. Tiszta őrület volt, nagyon jól szórakoztunk mi is. Azelőtt még soha nem játszottunk nálatok, de nagyon jó móka volt. (A csapat 2004 februárjában lépett fel az A38 hajón – a szerk.)

Legutóbbi lemezetek Death To Tyrants (Halál a zsarnokokra – a szerk.) címmel idén jelent meg. Mutasd be, kérlek!
Ezzel a lemezzel különösen sokat foglalkoztunk, hiszen a banda 20. születésnapjának évében jött ki. Beleadtunk apait-anyait, a legjobb tudásunkat hoztuk, és szerintünk pályafutásunk legjobb dalai születtek meg. Úgy dolgoztunk, mint a régi szép időkben: minden egyes hangra odafigyeltünk, demókat készítettünk, és persze sokat gyakoroltunk, próbáltunk együtt.

Azt tényleg el lehet róla mondani, hogy jóval kevésbé kísérletezősebb, mint mondjuk a 2000-es Yours Truly lemezetek.
Igen, ez pontosan így van. Akkor valóban a határainkat próbáltuk feszegetni. Akkori kiadónknál, a Fat Wreck-nél senki nem szólt bele a munkánkba, így azt csinálhattuk, amit akartunk. A hardcore zene egy másik aspektusát szerettük volna megmutatni azzal a lemezzel – és való igaz, hogy a Yours Truly messze pályafutásunk legkísérletezősebb anyaga. Ezzel szemben ez a mostani jóval őszintébb, direktebb, olyan 20. szülinapos! Egy igazi, tökös hardcore lemezt szerettünk volna, egészen visszanyúlva a punk gyökereinkig. Mindemellett azért jó pár súlyos, már-már metalos pillanat is található rajta.

Kik a címben szereplő zsarnokok?
Ez az egész az elmúlt hat év tapasztalataiból jött: az Egyesült Államokban élünk, a Bush-adminisztráció alatt, ezt nem kell külön kommentálni… Másrészt pedig azért ennek a címnek elég komoly érzelmi hatása is van, hiszen az emberek ránéznek, és azt mondják: Hű, halál a zsarnokokra, ez igen! És akik még nem ismernek minket, talán pont emiatt veszik meg a lemezt.

Dühösek vagytok?
Nem, nem igazán, talán nem ez a legmegfelelőbb szó. Inkább egyfajta frusztrációt érzünk, és ennek levezetésére számunkra a zenélés a legjobb kúra. Szóval nem akarunk szétverni semmit, vagy senkit.

Amint azt már magad is említetted, idén ünneplitek a zenekar fennállásának 20. születésnapját. Mivel készültök?
Bizony, szeptember 17-én a keleti parti turnék keretében megrendezésre kerülő New York-i koncertünkön lesz a „zsúr”. Óriási arcok lesznek velünk a színpadon: Jimmy a Murphy’s Law-ból lesz a házigazda, fellép velünk a Kill Your Idols, de lesznek meglepetésvendégek is. Nem csak a Sick Of It Allt, de az egész New York-i hardcore mozgalmat is megünnepeljük!

Ezalatt a húsz év alatt sok-sok zenekart láttatok felemelkedni és eltűnni. Milyennek látod ma a hardcore színteret?
Az egész színtér rengeteget változott, természetesen. Számtalan ága alakult ki, hiszen vannak csapatok, akik még a régi sulis stílusban nyomják, de például a Strife és az Integrity már szinte metalban utazik. Aztán ott vannak például a keresztény hardcore bandák, aki nem kedvelik a New York-i színteret, mert úgy tartják, hogy túlságosan punkos. Úgy érzem, számunkra ezek a műfaji megkötések soha nem jelentettek korlátokat, mindent össze tudunk vegyíteni. Éppúgy elmegyünk turnézni a Ranciddal, mint a Slayerrel. Ez az, amire képes a hardcore: gyakorlatilag bárkivel tudunk együtt játszani.

Vannak kedvenc zenekaraid?
Hú, ember, erre azért nem könnyű válaszolni, mert estig itt ücsöröghetnénk. Párat azért mondok: imádom a Bad Brains régi dolgait, szeretem a Most Precious Bloodot, szeretem az olyan fiatal bandákat is, mint a Celebrity Murders – hatalmas zenekar, higgy nekem. Tényleg rengeteg zenekart imádok.

- Danubius Online -

[2006.08.24.]