Korál XXX

A Korál együttes méltóképp, színpadon ünnepelhette megalakulásának harmincadik évfordulóját.

Előtörténet

A zenekar alapítója, létrehozója Balázs Fecó, aki 1967-ben a Neoton együttes tagjaként lépett a popszakmába. A zenekarból való kiválását követően 1972-ben Som Lajossal megalakították az első hardrock zenekart a Taurus XT-t, ennek megszűnte után 1974-től két évet külföldön dolgozott, hazatérését követően Koncz Zsuzsa kísérőzenekarába került 1976-ban, ami gyakorlatilag tekinthető az „ős” Korálnak, hiszen ebből a magból született vezetésével 1978-ban a már önálló Korál együttes. Ebben az évben volt bemutatkozó koncertjük is a Budai Ifi parkban, de ekkorra már csak az alapító maradt a '76-os formációból és ekkor került a csapathoz Ficher László és Scholler Zsolt és Pados Zoltán is; kicsit megváltozott a stílus is, hiszen dallamosabb zenét kezdtek játszani. Az új zenekar bejött mind a közönségnek, mind az akkori rendszernek, hiszen sikeresek voltak és végigturnézták az akkori szokásos koncertállomásokat; Szovjetuniót, Jugoszláviát, Bulgáriát.

Hatalmas sikert arattak az 1981-es táncdalfesztiválon, ahol egy ország drukkolta végig sámlikon és hokedliken az akkori kor szellemében megrendezett „Megasztár” produkciót és a nagy slágert, a „Homok a szélben” című dalukat.

A zenekar ötödik születésnapját a Kisstadionban ünnepelte, majd 1986-től Balázs Fecó szólókarrierbe kezdett. Fantasztikus szerzemények születtek ebben az időszakában is és természetesen rengeteg díjat söpört be munkájával, csak egy példa: hat egymás utáni évben választották meg az év billentyűsévé, ami azért nem kis teljesítmény.

1997-ben, tizenkét év után ismét összeállt a csapat és fantasztikus koncertet adtak a Budapest Sportcsarnok színpadán, ez a buli annyira jól sikerült, hogy elnyerték vele az év koncertje címet. Természetesen folyamatosan jöttek a jobbnál jobb albumok és dalok, amelyek szép lassan alapköveivé váltak a magyar könnyűzene képzeletbeli lépcsőfokainak.

Nehéz dolog harminc évet összefoglalni röviden, hiszen több oldalt lehetne erről a korszakról írni és most a koncert kapcsán nagyon sok anekdotát hallhattam beszélgetéseim során, a zenekarról a táncdalfesztiválról és zenész barátoktól, akikkel közös zenekarban játszottak és szinte mindenkiből törtek fel az emlékek ebből az időből.

A bevezetőből már kiderült: a Kisstadionnak jelentős szerepe volt a Korál életében és ezért tértek vissza a gyökerekhez. Sajnos nemcsak a zenekar életében telt el ez a harminc esztendő, de az épület is idősebb lett, ami azért meg is látszik rajta, pedig látott már szebb napokat is a Kisstadion.

A szülinapi koncert

A koncertre rátérve az időjárás kegyes volt és nem zavarta meg semmi az ünnepi zenélést, sajnos most a teltház elmaradt, de az igaz Korál rajongók nem: gyermekeikkel, kicsikkel és nagyokkal közösen jöttek el erre a bulira.
A koncert előtt Fecó kétezer jegyet adott a tűzoltóknak, hogy ezek bevételéből támogassák a nemrégiben tragikusan elhunyt tűzoltók családjait, illetve az FTC focistáinak, kedvenc csapatának is küldött jegyeket. Valamint meghívást kapott erre az ünnepre az a „szívszobrász” is, akinek Fecó második születésnapját köszönheti, aki megmentette, meggyógyította súlyos betegségéből.
A hangulat fantasztikus volt, mind a közönség soraiban, mind a színpadon és jöttek szép sorban a fantasztikus dalok, megemlékeztek a Taurusról, Radics Béláról, jöttek az évszakok, a kölykök a hátsó udvarból, még a kőfalak is leomlottak, és persze homok is volt a szélben.

Talán sportnyelvet használva az este játékosa – persze senkit nem szeretnék megbántani – Fisher Laci volt, aki nagyon elkapta a fonalat – és persze magában véve mindig is kitűnő zenész –, de ez a pénteki koncert igazi szívből jövő örömzenélés volt számára, ami teljes mértékben a közönségnek is átérezhető volt fantasztikus szólóiban.
Természetesen nincs születésnap meglepetés nélkül. Igaz, nyílt titok volt, hogy megjelenik egy új Korál lemez, ami pont a koncert napján frissen, melegen került a boltok polcaira és megvásárolható volt a koncerten is. Tehát erről a nyolc új dalt és egy válogatást a nagy sikerekből tartalmazó korongról is felcsendültek dalok, amit a közönség most hallhatott először élőben a színpadon.
Volt még valaki, akit Fecó felhívott a színpadra, a csapat „láthatatlan tagját”, a szövegíró Horváth Attilát, aki a nagy slágereket megálmodta és megírta úgy, mintha tényleg Fecóra öntötték volna ezeket a dalokat. Az ő stílusához, hangjához, színpadi magatartásához, habitusához igazodva; ezért is születhettek kitűnő számok, mert messze a legprofibb ember írta őket, és valóban átlényegült azzá, akinek írta a szövegeket. Hiszen nagyon sok előadó bukott meg azon, hogy a szövegírója nem neki írta a dalt, hanem magának, ami rögtön lejött a színpadon és így bukott az előadó is.

A koncert után – némi pihenőt és átöltözést követően – természetesen mindannyian lementek a kitartóan várakozó szűkebb és őket mindenhova elkísérő rajongókhoz is, ahol rengeteg gratulációt, és köszönő szavakat és persze ajándékokat is kaptak szeretett közönségüktől.
Hiszen utoljára hat éve játszottak a Kisstadionban.

Az estének evvel még nem volt vége, hiszen a koncert után az egyik szponzor bárjában várt még egy meglepetés a zenekarra, ugyanis egy nagyon szép emeletes torta várta Balázs Fecót, Fisher Lászlót, Dorozsmai Pétert és Samut, valamint Horváth Attilát. Ezen a „partyn” részt vettek a zenészbarátok, akikkel közösen zenéltek eddig, barátok, ismerősök és nagyon szép este volt, ami hajnalig tartó beszélgetésben teljesedett ki.

Még egyszer Isten éltessen Korál, Isten éltessen Balázs Fecó!

Ezzel még mindig nincs vége az eseményeknek, hiszen aznap - ami már ugye szombat volt - Sitkén léptek fel a rock fesztiválon, amit szintén Balázs Fecó hívott életre és a sitkei kápolna rendbehozatala is az ő segítségével és kitartó hitének és anyagi támogatásának volt köszönhető, tehát ez a fesztivál idén ünnepelheti 20. születésnapját.

Ünnepből sosem árt – főként, ha egyszerre kettőt is ünnepelhet az ember.

-BK-

[2006.08.28.]