Gyorsjelentés a hangfoglalásról

Csütrötöktől szombatig a zenei szakma és rajongói birtokolják a Jövő Háza külső és belső tereit.

Pénteken kor délután még főleg csak a szervezők, és a fellépésüket váró tanácstalanul utat kereső zenészek napozgattak és hallgatták egymást a hangszeres bemutatókon. Közben a kiállítóteremben egymás mellett lehetett a gitár, billentyű és dobtechnológia csúcskészülékei mellett nyálat csorgatni, és néhány kiválasztott ki is próbálhatta őket.

Andrasik Remot a Hangszeresek Országos Szövetségének titkárát kértük meg beszéljen egy kicsit a rendezvény félidejében.

- Ezt talán az első ilyen jellegű esemény, ugye?
- Magyarországon feltétlenül a legelső. Nagyon sok leget csináltunk most meg, és nagyon jóleső érzés, hogy ezt így létre tuduk hozni. Ekkora léptékű, csak hangszerekkel, zenével és hangszeres zenével foglalkozó rendezvény még nem volt még Magyarországon.
- Miért? Magyar zene mindig is volt.
- Volt hangszerkiállítás Music Expo néven évekkel ezelőtt vállalkozói alapon, nem is értettem amikor vége lett, hogy miért is. Hat éve csak kisebb, lokális kiállításocskák voltak. Szerintem nagyon nagy szüksége van a szakmának erre. 2006-ban vagyunk, és semmiféle párbeszéd a szakma és zenészek között nincsen. De bármennyire is kutakodom a fejemben, nem tudok rá okot mondani, hogy miért. Én csak egy notórius szervezkedő vagyok aki azt látja, hogy ilyen nincs pedig kellene. Ez már hozza magával a többit.
- Akkor hogyan jött lére éppen most?
- Az MXH és mi is szervezkedtünk egymástól függetlenül. A Hanosz egy hároméves szervezet és az alapvető céljai között is szerepel a kiállítás. Én tavasz óta mint a Hanosz főtitkára szervezem az eseményt. Egyszer csak az egyik barátom mondja, hogy van itt egy másik szervezet akinek hasonlók a céljai. Leültünk és tíz perc után tudtuk, hogy együtt fogunk dolgozni. Ők is olyan őrültek mint mi. Így nekifogtunk, és adjuk a vért folyamatosan azóta is. De itt van, létrejött és most már azt mondhatom, hogy gyönyörű.. 23 cég, több mint kétszáz világmárka... A kiállítás és a programok zseniálisak. Egy probléma van: Sebő bácsi a Marczibányi térről, akinek nem tudom milyen kapcsolatai vannak, de egymaga veszélybe sodorta a rendezvényt. Pedig mértük a hangnyomást a lakásának az erkélyén, és nem léptük túl a megengedett értéket... De ezen kívül aki itt kiállít, akik a külső színpadokat létrehozták, mind hihetetelenül profi emberek, kultúrált fellépők, kiállítók. Nagyon jó. Mindenki betartja a szabályokat amiket kértünk, sőt még azokat is amiket nem kértünk...
- Ti is felléptetek egy kiskoncert erejéig. Résztevevőként hogy tetszik?
- Abból a szempontból annyira nem érdekes mint egy fesztiválon. Bár ritkán van lehetőségünk ilyen világszínvonalú cuccokon játszani, így mindenképpen érdekes volt.
- Ez a kiállítás szerinted meg állná-e a helyét mint piaci vállalkozás?
- Bár messze vagyunk még az értékeléstől, de ez a kiállítás, így ahogy van, nem. Ennek a létrejöttéhez azért kellett a Jövő háza mint helyszín, az MXH, akik iszonyúan sok munkát fektettek az előkészítésbe. És természetesen kellett hozzá az a kapcsolati tőke amit a Hanosz képes volt produkálni. Az egy másik kérdés, hogy mi lesz a jövőben. Amikor vége lesz a rendezvénynek akkor le kell ülni és ezt komolyan át kell gondolni. Ugyanakkor azt hiszem, hogy az államnak ez a rendezvény nem vált szégyenére. Akár gazdaságilag, akár kultúrálisan vesszük ezt a történetet, ez egy nagyon komoly megmozdulás.
- Mikor lesz a következő?
- Jövő ősszel. A zeneipar struktúrájából adódik, hogy tavasszal vannak a világpremierjei a hangszereknek, nyáron fesztiválok, meg szabadságok, ősszel pedig vannak a regionális kiállítások és vásárok Ausztriától Ukrajnáig.

Körbejártuk a kiállítási területet. Valóban kitettek magukért a kiállítók. Neves zenészeket kértek fel a legújabb hangszereiknek, cuccaiknak a demonstrálásra, tehát eléggé kaotikus volt helyenként. Azonban le lehetett ülni mindenkinél egy kicsit beszélgetni, ami viszont jó volt.
Közben a két szabadtéri színpadon és a teátrumban is forogtak a névtelen és már valailyen nevet szerzett társulatok szórakoztatták a közönséget. Így volt szerencsénk belehallgatni a Kétes együttes kétes színvonalú előadásába, majd gyönyörködhettünk a Bordács-Szula-Tóth Trió gitárjátékában.

Ahogy a délután haladt előre egyre több gitártokkal, satöbbivel felszerelkezett fesztiválhangulatú együttes készülődött a délutáni fellépésére. De Sebő bácsi, (vagy egy hasonló „nehogymárjólérezzétekmagatokat” jóakaró) intézkedésének köszönhetően a jegyző (a pletykák szerint) villámintézkedéssel letiltotta az összes szabadtéri koncertet. Érdekes, hogy az állami apparátus még a hét végén is milyen hatékonyan tud eseményeket letiltatni, pedig szélviharnak nem is volt híre hamva sem. Gyönyörű késő őszi időnk volt, mindenki teljesen ki tudott kapcsolódni a megnyugtató belvárosi autózúgásban.

Közben természetesen szakmai beszélgetéseken igyakeztek a még mindig lelkesek megváltani a világot. A tehetségkutatás témakörében érdeklődök vitadélutánján nem is volt vita. Valahogy mindenki megegyezett abban, hogy igen szükség van rá, és igen szükség van valamilyen jellegű központi koordinációra. Erről még bővebben is be fogunk számolni, ez önmagában is megér egy misét.

A Teátrumban is zajlottak az események, itt nem kellett a hangerő miatt aggódni, tehát minden poti az egekben volt és olyan hangerővel és hangszínnel nyomták a bandák, hogy szerintem azt kizárólag halláskárosultak voltak képesek elviselni. Ha meg még nem lettél volna halláskárosult akkor elég tíz perc edzés, és annyi. Azért megnéztem a Dust és a Moog együttesek műsorát és a Moog még tetszett is, a gyerekekben van fantázia. A Dustban az őserő dominált inkább mint a felépített műsor.

A lényeg, hogy bemutatkozási lehetőséget kaptak, és a nevük felkerült a fellépők listájára. Innentől a közönségé az ítélethirdetés joga.

SirOesh

[2006.09.16.]