A zúzás folytatódik

 A rémálom visszatér c. lemezt hallgattuk meg a Kerozintól.

Igaz, hogy a csapat már túl van az első hazai, élő lemezbemutató koncerten, amelyet Harkányban tartottak. Ám így egy héttel a nagy bemutató buli előtt –amely a csapat szülővárosában, Debrecenben lesz¬- azért mégis ismertetném ezt a nagyon jól sikerült lemezt. Hiszen Axel, Koperda Tamás, Törös Attila, és Szilágyi István, azaz a Kerozin, nagyot alkotott.

Ha csak a borítóra fókuszálok, elsőre kitűnik a vidám szín. Dominál a sárga és a vörös. A zenekart egy rajz jeleníti meg, ami grafiti hatását kelti. Látszik még egy srác, aki épp kilép a képből, meg is fordítom gyorsan, remélvén, hogy ott majd meglátom az arcát. De nem. Sőt a belső oldalakon sem. Végül nem derül ki, hogy kit is ábrázol. Feltűnő még, egy felhívás, amely vastag, fekete, figyelemfelkeltő betűkkel arra figyelmeztet: felháborítóan jó szövegek találhatók a lemezen. Ha belehallgatunk, elismerően bólogatunk, mert valóban egyszerre a szövegre figyel az ember, és megállapítja, hogy igazán „zúzósra” sikerültek. De már az is elég, ha csak a borító belső oldalán elolvassuk a dalszövegeket.

Az első dal, a Nyitány címet viseli. Lépteket hallunk, mely előre utal már, hogy jó kis számok következnek. Remekül megoldották az átkötést. Első hallásra úgy érezzük, hogy a Nyitány és a Mindhalálig Party című dal, egy és ugyanaz. Pedig nem, csak olyan jól megoldották, hogy szinte egy dalnak érezzük.

Találunk egy számot, amely hallatán azt érezzük, hogy Green Day cd-t hallunk, pedig nem. Csak arról van szó, hogy ők ihlették meg Axeléket erre a dalra, vagyis feldolgozás. Elkezdődik a nóta, és már nyitjuk is a szánkat, hogy teli torokból üvöltsük az eredeti szövegét. Ám még az is meglehet, hogy pár hét múlva, ha meghalljuk az eredetit, akkor a Kerozin verzióját kezdjük el. Erre is megvan az esély.

A hetedik szám– bár eléggé meglepő–, nem más, mint egy szerelmes dal. Méghozzá egy lassú, nagyon szép nóta. Semmi durva szöveg, csupán kedves szavak. Egy lányhoz szól, akinek meg akarja mutatni, hogy mennyire szereti, hogy még akár meghalni is képes érte. Alcíme: Egy barátnő örök emlékére!

A következő felvétel is egy lányhoz szól, aki mint megtudjuk nem más, mint egy démon. Mondható szerelmes dalnak is, bár ez már nem olyan egyértelmű, ráadásul a szövege sem olyan kedves. Kettősséget figyelhetünk meg: ö az álma, de kiveri tőle a frász. Na igen, vannak csajok, akik igazi boszik, vagy démonok?

Mikor először hallgattam a lemezt, és elérkeztem a 10. számhoz hirtelen oda kellett, hogy kapjam a fejem. Szinte el sem akartam hinni, azt, amit hallok. Mert két, nagy, régi, igazi zúzós szám is újra helyet kapott a cd-n, 2006 rock verzióban. Az egyik a Nagypapa punk volt, a másik pedig a Kismalac. Ugye nem kell egyiket sem külön bemutatni? Még akik nem szeretik az együttest, azok ismerik, a hírhedt mondatot: „Kismalac, kismalac engedj be! Nem engedlek ló….”

Feltétlenül ki kell még emelnem a Többet sosem iszom-ot. Külön nyári történetem tartozik hozzá. Az egyik barátnőm hazajött a Volt-ról és elénekelte ezt a számot, hozzátette, hogy ez amolyan induló volt, és tényleg sokan így tettek a nagy buli hevében. De hát kinek ne tetszene az olyan dal,– már, már bugyutának ható szöveggel– amit egy éneklés után már mindenki megjegyez. „Tegnap hánytam. Tegnapelőtt hánytam. Azelőtt is hánytam, képzeld, mindent leokádtam.”

Az album utolsó száma a Finálé. Sajátosan búcsúzik a banda: „További jó bulit! Én inkább indulok…Halál a májra de most jobb, ha tisztulok…!

Na, igen, ők most is beletrafáltak. Pörgős, bulizó, szerelmes számok. De bármelyiket nézzük, a hamisíthatatlan Kerozin életérzés mindegyikből átjön.

Pernyész Kitti

[2006.10.14.]