Otthoni használatra ajánlott a Slayer új albuma

Nos, az új Slayer album, mely a Christ Illusion nevet viseli, tíz, könnyen emészthető, óvodákban pedagógiai célokra felhasználható dalt tartalmaz. Végre eljutott hozzánk is, s kapva az alkalmon, megosztjuk tapasztalatainkat a publikummal.

A Christ Illusion már külsőre elborzaszthat egyes, épelméjűen gondolkodó embert, de gyorsan hozzá kell tennem, hogy ez az az eset, amikor nem a kűlsőt kell nézni, hanem magára a zenére kell koncentrálni. Nem olvasni a szövegeket, amelyek azok a kötelező lázadós tartalommal bírnak. Ezekre nem is fecsérlek túl szót, embere válogatja, hogy ezeket jónak tartja, avagy sem.

Térjünk tehát rá a lényegre, a zenére: hihetetlen jó, pörgős, ütős zenével nézünk szembe. Ez azért meglepő, mert már 1983 óta űzik az ipart, s mint számos gyakorlati példa mutatja, ezek az együttesek mára, hiába voltak jók, kicsit ellankadtak (gondolok itt a Metallicára).

Szédületes tempót

Az egész albumon át szédületes tempót diktál a banda. Nincs egy lagymatag nóta se, holott az első szám, a „Flesh Storm” magasra teszi a mércét. Nehéz lenne kiemelni nótákat, szerintem mindegyik hihetetlenül odavág. Mégis, amíg az ember fél füllel hallgatja az albumot, kicsit monotonnak tűnik, egyhangúnak. Ebben van is valami, de ez a negatívum elhanyagolható, mert ennek ellenére, azt mondhatom, hogy nem lehet megunni, főleg ha az ember odakoncentrál, akkor mindegyikbe fel lehet fedezni az egyediséget. Itt is vannak azért slágergyanús nóták, úgymint az „Eyes Of The Insane”, vagy a „Jihad”, illetve a „Catatonic”.

Az, aki ezeken a muzsikákon élősködik, és nem ismeri a Slayert (ezt kizártnak tartom), annak, először talán nem fog tetszeni az ének, kicsit talán gyengécskének tűnik majd. Nekem legalábbis ez volt a problémám. Azonban ez pár hallgatás után eloszlik, s rájön az ember, hogy valóban, nem hiába van nevük a szakmában.

Elmeszaggató szólók

Az erős riffek, a tompított gyors kis dallamok gitáron, valamint a dob erőteljes használatba vétele mind-mind hozzájárulnak ahhoz, hogy az embert jól felpörgessék, éppen ezért, én azt mondom, hogy mielőtt koncertre menne valaki, inkább szokja otthon a stílust, és kicsit erősítsen, ugyanis esély lehet egy második Vérmező kialakulására. Arról nem is beszélve, hogy az elmeszaggató szólók mindegyik számból kiveszik a részüket.

Összességében, én azt tudom mondani, hogy kötelező darab, tessék beszerezni, hiszen egy mára legendának számító újabb, dicséretre méltó alkotásáról van szó.

- Magó Ádám -

[2006.10.29.]