Liszt: Magyar rapszódiák I–XIX. - Jandó Jenő és Mocsári Károly zongoraestje

„Én vagyok a magyar királyság első számú cigánya!” vallotta magáról büszkén Liszt Ferenc, amikor megírta magyar rapszódiáinak jelentős részét.

A verbunkos dallamkincsből merítve akart népének rapszodosza lenni a virtuóz zongoradarabokkal, a szabad rögtönzést sejtető ritmikával és előadásmóddal, ami valóban a vándorló énekmondók stílusára emlékeztet.

A bánat, a fájdalom, a jókedv, a táncosság mind megjelenik a művek lassabb-gyorsabb részeiben, fel-felvillantva egy-egy máig ismert „nótát”, köztük a Rákóczi induló témáját is. A magyar rapszódiák hamar ismertté tették e magyar zenét szerte Nyugat-Európában, s – köszönhetően a mesterien megkomponált műveknek valamint Liszt ördögi zongorajátékának – nagyon kedveltté is váltak az „alapanyagul” szolgáló dallamok.

A kor szokásainak megfelelően nagyon gyorsan megszülettek a négykezes, kétzongorás változatok is. Éppen ezért a különös kivételként mind a tizenkilenc rapszódiát egy hangversenyen előadó két művész a szólójátékon kívül közösen is fellép vagy egy, vagy két zongora igénybe vételével. Mindketten avatott tolmácsolói Liszt muzsikájának: Jandó Jenő repertoárján hosszú évek óta szerepel e sorozat minden alkotása, amelyből CD-felvétel is készült.

A Párizsban élő Mocsári Károlyt a nemzetközi zenei szaksajtó Liszt és Bartók elsőrangú előadójaként tartja számon, aki számos nemzetközi verseny győzteseként és díjazottjaként világszerte ismert és elismert muzsikus.

[2006.11.11.]