Musical est a lajosmizsei művház színpadán

Az Adj Hangot társulat egy vidéki fellépésének követtük az eseményeit.

Majdnem azt írtam, hogy ócska színpadán (ld Bródy) de a lajozsmizsei művelődési ház színpadára sok mindent lehet mondani, de hogy ócska, azt semmiképpen. Nagyon korrektül karbantartott kis művelődési házba hívták meg az Adj Hangot társulatot egy musical est erejéig. Ők meg hívtak engem, hogy dokumentáljam a koncertet, hát mentem, hisz ráérek.

Találkozó a Vernében egy kis délelőtti utolsó próbára, majd rövid ámde végtagfagyasztó séta szombat délben a buszig, melyet a művház anyagi segítségével sikerült kibérelni.

A társulat már itt nagyon jó hangultban indult, hiszen a próbán úgy tűnt, hogy minden rendben van, mindenki tudja a dalokat, nagy baj nem lehet. Egy „chorus line” film forgatásán éreztem magam, hiszen bát a próba egyedi volt, a néző tarsulattagok, ugyanúgy daloltak és élvezték a zenét mint a próbáló.

Na oda is értünk, és sikerült be is cuccolni pillanatok alatt. A ház vezetősége kis szendvicsekkel várta atársulatot, amik pillnatok alatt az éhes gyomrok martalékává váltak. Zsuzsa az Adj Hangot társulat lelke, és anyja egyból áthajtotta a fiúkat lányokat még egy helyi próbára, a hang, a világítás belövésére. Ez mintegy másfél órával ez előadás kezdete előtt volt, ergo az idő szorítása miatt a dalok sikerültek ahogy sikerültek, majd élesben minden menni fog.

- Van egy lajosmizsei csoporttag aki bejutott és énekelt is a decemberi találkozón. Tőle származott az ötlet, hogy az Adj Hangot társulat vidékre is lejönne, mi pedig szívesen látjuk őket. A művelődési háznak van valamennyi pénze van kulturális programokra, de inkább szponzorok támogatásaiból élünk. Nem titkolt szándékunk volt ezzel az eseménnyel is, hogy szopnzorainkat meghívjuk rá, hiszen egy ilyen fiatal társaság akik gyakorlatilag ingyen vállal fellépést az nagyon szimpatikus ötlet. - mondta Gáspár Vilmos a ház művelődésszervezője.

A kulturházban a koncerttől függetlenül is zajlott az élet. Örömmel néztem, hogy a ház valóban betölt közösségi fuknciókat, hiszen az egyik teremben is ücsörgött egy társaság, az előtérben is mozgolódtak emberkék, szóval zajlott az élet.

Spot belőve, sikerül is irányítani, hang so-so rendben, megvannak a mikrofonok potijai, alapok felsorakoztatva, jöhet a közönség. Öt óra öt percokr a próbák végén már kezdett betódulni a tömeg terembe, csodálkoztam, is hogy mi lesz itt hatig amikor is az előadás kezdődik ha már most ennyien be akarnak jönni, de kiderült, hoyg az előadás ötr lett kiírva, tehát már csúsztunk is. És a tömeg annyi is maradt, azaz kb 60-80 fős vegyes korú társaság volt kíváncsi Az Adj Hangot társulat musicalestjére.

Amint a nézők elhelyezkedtek, elkezdődött az előadás Pataki Szilvivel, és utána jöttek sorban a többiek. Közöttük XXXX konferálta a számokat.
Itt volt olyan érzésem mintha egy 70-es években készült társadalmi drámába csöppentem volna. Mindenki látott már ilyet. Csönd a színpadon, majd mikor kezd kínos lenni, megjön a konferanszié, papírból szárazon felolvassa a következő műsorszámot, levonul. Ismét csend, csak cipőkopogás hallik amint vonul fel a következő szám, összeszedi a mikrofont amit elfelejtettek lehalkítani, megáll a színpad közepén, a fejgép egy kicsit döcögve de rááll, csak a homlokát/szemét nem világítja meg, mert odáig nem lehet felemelni, aztán az előadó egy kicsit előremozog, hogy a fénybe kerüljön és áll és vár. Csönd, cipőkopogás, szöszmötölés. És végre indul az alap, rá az ének és minden tökéletesen megy, hisz az előadő ha egyszer belelendül, olyan átéléssel tudja előadni a művet mintha egész életében erre készült volna, és az adott hangulat nála mindig szívből jön. Ilyenek ezek az énekesek a társulatban. Aztán ének vége, zene elmegy, udvarias taps és előről az egész a következő számmal...

Talán a negyedik szám végére összeérik a dolog. Lehalkítják a kikapcsolandó mikfofont, időben jön a következő szereplő, és az egész valahogy elkezd gördülni. A közönség is hálás és kezd bemelegedni, egyre nagyobbak és bátrabbak a tapsok ahogy az előadás halad előre. Lehet, hogy ez Zsuzsa jó ösztöne, vagy tapasztalata, hogy a számok sorrendjének megválasztása épp ilyen? A hangulat egyre jobb mind a színpadon, mind a közönség soraiban.

Gyönyörűen lemegy a program, nincs baki, alig van aki elcsúszik a hanggal, de az még belefér egy ilyen hakniba.
Aki vette a fáradtságot, hogy eljöjjöjön az Adj Hangot társulat első vidéki koncertjére, az jól érzte magát. Utána még lehetett néptáncolni a ház következő programján akinek kedve volt.

SirOesh

[2005.02.07.]