Rock döntő

A beat-pop-rock jubileum 40 tehetségkutató fesztivál tavaszi válogatásának eredményeképpen 5 együttes jutott be a döntőbe. Őket hallgattuk meg.

40 éves a magyar beat korszak, már ha lehet ilyet mondani. Ennek örömére az Intereuroshow rendezett még a tavasszal egy monstre, több hetes tehetségkutató sorozatot, természetesen a megfelelő díjakkal, meg mindeféle kategóriában (rock, jazz, latin, stb). Na ennek – egészen pontosan a rock szekciónak – végeredmény-eldöntésére gyűltünk össze a Zenész Szakszervezet székházában. Nem sokan, leginkább a zenekarok, a csatolmányok, a szervezők, meg a Zsűri. Erre az alkalomra is – mint a válogatások során – olyan embereket kértek fel zsűrizére akik már valamit letettek a magyar zenei élet asztalára. A zsűri tagjai voltak adöntőben: Németh (Nyiba) Sándor (zeneszerző, De-pression), Hornyák György (zeneszerző, énekes), May Gábor (Fix rádió), Bernhardt György (Hugó) (hangmérnök), Seicher Tibor (zenész), Kiss Gábor (újságíró), Horváth Ferenc (zenész).

Fél hétkor már el is kezdte a Csá, Misi! a programját a pinceklub kicsiny ám ahhoz képest meglepően jó akusztikával rendelkező “színpadán”. Persze az akusztika csak egy lehetőség amit Csá Misék nem igazán használtak ki, a hang érthetetlen volt és elnyomott. Kezdtek a “Körbe zárt dal”-lal, majd a “Vegyüljünk el” következett. Ez egy kicsit jobban ment az énekes hangjához, mint az előző, kis Black Sabbathos beütéssel, de semmi áttörő. Mindegy, ez csak az eleje. A “Hentes bugi” már pörgősebb, belevalóbb nóta volt, sőt még a dal végét is szépen kidolgozták. Majd az “Emlékező” andalgós-pörgős dallal fejezték be a koncertet. Bemutatás, miegymás, szolid taps, elvonulás. Egynek jó volt, bár nem egy szupergroup, még fejlődniük kell technikailag is, hiszen helyenként az egész dal szétesett, csinált valamit a dob, meg valamit a gitár, sőt éneklés is volt, de az egész nem volt ott. (OK, kontroll-láda lehet, hogy segített volna ezen, de az nem volt)

A L.O.V.E Street első ránézésre mellbedobással akart a legjobb lenni, de aztán a civilben grafikus kislány elkezdett énekelni, és abban a pillanatban világossá vált, hogy ez nem is lesz olyan rossz. A tavaly decemberben alakult zenekar tavasz óta játszik klubokban, van valami gyakorlatuk is benne, jó hangulatot csináltak az addigra már közönségnek is nevezhető embermennyiségnek. Őszinte zenét játszottak, ami belefér, kemény rock and roll, lázadás, egyebek, legyen az a Rocky fődala, vagy a “Mindig van ami fáj” ami pedig eredetileg fiús hangra készült, de így is megríkatta a gitárt – ha a közönséget nem is. Próbáltak andalogni is egy kicsit egy “Egyszerűbb” dallal, de unalmasra, laposra sikeredett. Nem ártott volna bele valami szólócska, volt elég hangszer kéznél. Szegény kislánynak a levegője három számra volt elég, de becsületére legyen mondva, hogy végigcsinálta. Megcsinálták a hangulatot az estére, kérem szépen innen lehet tovább lépni.

Átszerelés, hangolás után Megin Péntek az est legjobb férfihangjával. Aztán itt meg is állt. Ilyen hang mellé alárendeltebb zenekar kell. A zenéjük is elég kaotikus volt, ugrált, (sőt szerintem hamis is volt, bár nincs abszolút hallásom). Játszottak ők is feldolgozásokat, saját számokat (“Nem tét”, “Törvényeken kívül”, “Hello, Viszlát”, “Könnyű szél”) Talán a Könnyű szél volt az, amilyen irányba ezzel a hanggal érdemes elmenni. De ez nem rock and roll, hanem inkább pop. Szóval széteső egy dolog volt, lapos. Borzasztóan izgultak, talán ezért is nem sikerült a fellépés.

Az 1998-ban alakult Grant zenekar már az elején elrontotta amikor élesben átdugtak egy mikrofont. Hál istennek nem repült ki a hangszóró membránja, de ez megalapozta a zsűri véleményét. Erre még rájött, hogy az énekes kislány nem hallotta mi zajlik körülötte, ennek megfelelően énekelt ami tőle kitellett, de nem lett belőle habostorta, csak pászka. Roxette, U2, Alanis Morisette, Rainbow feldolgozások, valamint saját dalok szerepeltek a palettán, sajnos lélektelenül. Az egészet csak az tartotta össze, hogy kicsi volt a színpad, és nem tudtak egymástól jobban eltávolodni a szólamok. Ennek ellenére a zsüri egyik tagja őket tette az élre, mondván, hogy most nagyon rosszak voltak, de ő már látott tőlük nagyon jót is, tehát ők a legjobbak. Hmm… Ezt megpróbálom eladni legközelebb az egyetemen, hogy professzor úr most ugyan nem tudok semmit, de már volt két ötös dolgozatom is.

Végül de nem utolsósorban jött a Jóapánk Békéscsabáról. Az egyetlen zenekar volt, aki odafigyelt a külsőségekre (pl. molino) és az egyetlen énekes aki kiment a színpadról és meghallgatta hogy szól. És jól is szólt. Megint csak az egyetlen zenekar akiket így ahogy vannak oda lehet tenni egy koncertre, és a közönség meg fog bolondulni. Igazi őszinte erőteljes rock and rollt hallottunk mintegy fél órán keresztül. Főleg saját dalok mentek, “Rúgd az út porát” vagy “Az emléke örökké él” ami egy kicsit líraibb dal, és az énekes srácnak ehhez már nincs meg a hangja, vagy az “Újra szól a dal” ami az együttesről szól a maga nyers valóságában. És egy hatalmas dobszóló ami megintcsak ütött. Jó buli volt így a végére.

Éjfél körül már a zsűri is szóhoz jutott (Persze én felállítottam a magam listáját: Jóapánk, L.O.V.E. Street, Csá, Misi!, Megin Péntek és Grant). Elég kegyetlen volt némelyik, dehát ezek a zenekarok a showbusinesst akarják, hát tanuljanak.

A végeremény pedig a következő lett:
1. L.O.V.E. Street
2. Jóapánk (alig 10%-nyi ponttal lemaradva)
3. Csá Misi
4. Grant
5. Megin Péntek

Namost itt azért tegyük hozzá, hogy az itteni ötödik az már nagyon jó hely, hiszen az előválogatók során a majd 40 zsüritag sok-sok zenekart hallgatott meg, és akik idáig eljutottak, azok voltak a legjobbak.

Az Intereuroshow tehetségkutatója egyébként folytatódik, hétfőtől lehet ismét meghallgatni fiatal feltörekvő zenekarokat rock, latin, pop területekről.

Sir Oesh 
  

[2005.09.22.]