Dreamgirls: figyelem, R&B veszély!
Tegnap a VivaTv premier előtti vetítésén láthattuk a Dreamgirls című filmet. Elöljáróban annyit, hogy aki szereti az R&B-t és a soult az mindenképpen nézze meg a filmet.
A
Dreamgirls egy női énektrió, a
The Dreamettes sorsát követi nyomon a hatvanas évek elejétől a hetvenes évek közepéig. Egy tehetségkutató versenyen fedezi fel őket
Curtis Taylor (Jamie Foxx), az ambiciózus menedzser, és felajánlja nekik életük nagy dobását: vokalisták lehetnek a híres énekes
James 'Villám' Early (Eddie Murphy) mögött.
Curtis elkezdi kialakítani a lányok image-ét és hangzását, majd végül lehetőséget ad nekik, hogy külön is megméressék magukat és addigra már kifinomult és érett zenéjüket már
The Dreams néven.
A rivaldafény azonban lassacskán a gyönyörű Deenára (Beyoncé Knowles) összpontosul, mígnem a kevésbé vonzó Effie végleg kiszorul a csapatból. Noha a The Dreams végül befut, a lányoknak hamarosan rá kell ébredniük, hogy a hírnév és a gazdagság ára talán jóval magasabb, mint hitték.
Ízig-vérig musical
A Broadwayt 25 éven át lenyűgöző, Tony-díjas musical az Oscar-díjas forgatókönyvíró, Bill Condon (Istenek és szörnyek, Chicago) első rendezése olyan sztárokkal, mint az Oscar-díjas Jamie Foxx (Ray), az énekes Beyoncé Knowles, Eddie Murphy, vagy Jennifer Hudson, aki az American Idol, vagyis az amerikai Megasztár döntőse volt.
A film a valójában a The Supremes történetét meséli el, ezen keresztül pedig az ’50-es és ’60-as évek Amerikájában virágkorát élő R&B és soul alakulását és világát. Bemutatja az itt Rainbow névvel illetett, a valóságban Mowtown Records névre keresztelt, nagyon sikeres és nagyhatalmú kiadó, sokszor megvesztegetésekkel elért eredményeit, gátlástalan piaci magatartását. A főszerepet alakító Beyoncé hangja egészen elképesztő. A valóságban a legendás Diana Ross volt az együttes szólistája, hozzá felnőni nem kis feladat, de Beyoncé-nak, úgy érzem, ez sikerült.
Mindenképpen egy a ’60-as évek világát hűen visszaadó, ízig-vérig musicalre számítson az, aki megnézi a filmet. A zenék és a képi világ magával ragadó, ám néha egy kicsit már “túl sok”. Ennek ellenére, aki szereti a zenés filmeket annak erősen ajánlott!
-Aretuska-
[2007.02.07.]