Hogyan lehetsz profi DJ?

Van egy jó, és egy rossz hírem. Kezdem a jóval: bárkiből válhat profi Disc Jockey, viszont ezer emberből talán egy, aki van olyan kitartó, hogy ezt véghez is vigye. Néhány megszívlelendő tanács annak, aki ezt a foglalkozást választja.

Az első próbálkozások

Én 1998. környékén kezdtem a zenélést, egy haverom által csöppentem bele a szakmába. Velem is minden úgy történt, ahogy ez általában lenni szokott. Megmutogatták az alapokat, és sipp-supp, két hét alatt már tudtam trappolás nélkül zenéket összerakni. Ezután megszereztem az OSZK-s vizsgát. Szépen lassan lettek olyan szórakozóhelyek, ahol zenélni kellett. Én egy roppant visszahúzódó, csendes ember voltam, aki társaságban egy szót sem mert szólni. Emlékszem egy bulimra, még a legelején. Nem én voltam a resident, de a srác lelépett egy nővel, és azt mondta, álljak be zenélni. Ez körülbelül este tíz óra tájékán lehetett. Onnantól kezdve én szépen végig mixeltem az éjszakát, viszont szerettem volna a mikrofonba is legalább beköszönni. Reggel négy óráig ittam, és amikor már alig volt valaki, amikor makogtam: sziasztok.

Szépen lassan elkezdtem magamat fejleszteni, mind zeneileg, mind verbálisan. Jöttek az egyre jobban sikerült bulik, de az alkohol  valamilyen szinten mindig jelen volt.  Kellett, hogy teljesen feloldódjak. Egy darabig működött is szépen, de úgy éreztem még valamiért nem tökéletes. Kicsit megpróbáltam más megközelítésből nézni a diszkózást: mire is van szüksége az embereknek, és miért is mennek bulizni? Mit várnak el a DJ-től? Ha megkérdeznénk egy buliba járó fiatalt, valószínűleg azt mondaná: semmit, vagy talán hogy jó zene szóljon.

Mi történik egy bulin?

Én soha nem így álltam a bulikhoz. Minden egyes alkalommal arra törekedtem, hogy az aktuális parti mindenki számára emlékezetes maradjon. Mi Magyarországon az általános tendencia, mi történik egy bulin?

Nagyon egyszerű. A DJ nyomja a jobbnál jobb zenéket - tegyük fel - szépen mixel, és még jól is beszél a mikrofonba, de az emberek mégse figyelnek rá úgy istenigazából, hanem a saját dolgaikkal vannak elfoglalva. Na, itt úszik el minden! Ha a hangulatfelelős nem tudja az emberek érdeklődését 100% -ig magára vonni, akkor szétesik a buli, és bármit tesz, elmarad az a bizonyos „emlékezetes buli”.

Na, és ezt a figyelemfelkeltést hogy oldjuk meg? Sajnos nincs rá recept. Olyan dolgot kell művelni, ami mindenkit érdekel, mindenki felfigyel rá. Itt gyorsan meg is jegyzem: nem elég felkelteni a figyelmet, meg is kell tartani, egészen a buli végéig. Együtt kell rezdülni a közönséggel minden pillanatban.

Minden buli más, mindig újat kell kitalálni. Például: legyen csend, tudatosan legyél „hülye”, csinálj olyan dolgot ami nem szokványos, de vigyázz! El kell nyerned az emberek bizalmát, el kell érned, hogy figyeljék minden mozdulatodat. Ez nagy felelősség, amivel óvatosan kell bánni.

[2007.03.18.]

(1. oldal)

következő oldal »