Hogyan kerül a vadnyugat Budapestre?

Kontor Tamás Rengeteg Év című albuma egy új életérzéssel lepett meg.

Sokan csak a Megasztár 3 szőke szívtiprójaként emlegetik, ami nyilván hízelgő, de azért arról még véletlenül sem szabad elfelejtkezni, hogy Kontor Tamás zenész, méghozzá nem is rossz. Sőt, tegyük hozzá, egészen kiváló. Már a verseny döntőjében is bizonyította: nála csak a valódi hangszerekkel előadott dallamok jöhetnek szóba. Ennek tudatában hallgattuk meg bemutatkozó albumát, amely csak a vadnyugati filmekből ismert tájakra repített bennünket.

„Macsós” borító
Fehér háttérre helyezték Kontor portréját, laza, „macsós” izompólóban, karkötőkben feszít, fején vagány western-kalappal, kezében a szinte már védjegyévé vált gitárral. Jobb oldalt egy ízléses, „férfias” grafika fogja közre az előadó nevét, vezeték-és keresztneve pedig körülöleli az album címét. Nem lennék meglepve, ha ezt a motívumot majd rajongói pólókon is viszontláthatnánk egyszer. A lemez hátulján is ugyanez a beállás látható, csak éppen a másik oldalra fordul a zenész. A dalok listája is szerepel, na meg a támogatók és a kiadó névsora is itt találtható. Kinyitva a tokot, egy fekete-fehér kép tárul a szemünk elé, amint kissé lehajtott fejjel Kontor mosolyog. A megoldás emlékeztet a ’90-es évek elején oly’ népszerű tinimagazinok poszter mellékleteire, (akárcsak Rácz Gergő albumjában az egyik fotó) amikor minden dögös pasi fekete-fehérben jelent meg. A bal felső sarokban a honlapcímet jelölték, amely azonban nem volt elérhető. Bosszantó…

A korong színe fekete, rajta a címoldalon szereplő grafikával. A könyvecske első oldalán egy kukoricaföld mellett pózol a zenész, hanyagul a vállára vetett gitárral, mintha csak egy vándorbotot tartana. Szeme a távolba néz, mintha a jövőt kémlelné. „Amerikás” az összhatás. Az, ahogy dalok címét és szövegeit közlik - a barna cím és a díszítő motívum - az nagyon „vadnyugati”, már-már várnám, hogy Terence Hill is megjelenik… Minden cím alatt láthatjuk a zeneszerzőket és a szövegírókat, a versek alatt pedig a közreműködők névsora található. Az egész füzet ízléses, férfias, „Kontortamásos”: a gitár hangsúlyos a képeket és a country-feeling is tisztán kiérezhető. Egyetlen dolog zavar csupán: nincs olyan kép, amelyen a énekes a szemembe nézne. Mindenhol a távolba mereng, talán Amerika felé tekinget…

Gitár, western, sok-sok zene meg még egy kis gitár
Ma valakinek hinnie kell (Az eredeti búcsúdal): kellemes zongorajátékkal kezdődik, Kontor lágyan énekli az első pár sort, hogy aztán a húrok közé csapjon és egy jó kis rockdalban mondja el, miről is szólt a verseny, amiben ő is részt vett. Egykori ellenfelei, Szabó Eszter és Varga Ferenc is énekel ebben a felvételben, amelyben nekem különösen a gitárszóló és az a rész tetszett, amikor a három énekes együtt dalolja, hogy „Ma valakinek hinnie kell, hogy szebb lesz majd az a sor…” mert hinni kell. 

Rengeteg év: a címadó nóta. A dob és a gitár remek összhangjával nyit a dal. A szöveg alapján az az érzésem támadt, hogy Tamás egy kicsit visszasírja a régi időket, amikor füstös, eldugott helyeken „zöldfülüként”, pár vendégnek játszott. Akkor is, ha szinte csak a fogyasztott sör volt a gázsi… Külön tetszett, ahogy a dobverő a kisdob káváján adja a ritmust a gitárnak és a zongorának.

[2007.03.29.]