Török Ádám egy bivaly erejével...

Erő és lendület majd’ 40 éve.

Szombat este Óbudán a Chaplin Pubban lépett fel a Mini. Mese nincs menni kell. Az utóbbi pár hónapban úgyis csak Ádám és Misi improvizatív performanszát csodálhattam (Csodálják meg bátran mások is: Fuvola ás szájharmónika, nem egy szokványos dolog!)

Szóval Óbuda, micsoda fellépés volt! Általában e hangulatos kis helyeken 2 óra a megszokott koncert idő, most viszont Ádámot a közönség és a zenekar ámulatára szinte úgy kellett lezavarni a színpadról, egymás után jöttek a ráadások, végezetül a Sunshine of Your Love a Cream tiszteletére, - egyszerűen nem bírta abbahagyni a játékot és bizony a 9 óra utáni kezdésnek így háromnegyed éjfél lett a vége. Szerencsénkre. Hiába az Éjszakai harcosokat, ha elkapja a Gőzhajó, akkor a Zene él tovább megunhatatlanul.

Megújult repertoár

Másik meglepetés a megújult, frissített repertoár volt. Előkerült jó pár régóta nem játszott ballada és örökzöld, rögtön kezdésnek például a 83’-as Dzsungel lemezről a Körbezárt a dzsungel, melynek elmélyült szövegvilága a jazzrockos hangzással fűszerezve, megtűzdelve persze Ádám és Karcsika átgondolt szólójával, bizony megborzolta a hátszőrzetet rendesen, aztán a Mániákus nosztalgia és a Blueskrém felszínre hozta a szép számú közönségben szunnyadó bulis hangulatot.

Jöttek a gastrobluesok: Hideg-melegszendvics blues, Nekünk csak ennyi kell, a progrockokok: Délelőtt, Gőzhajó, aztán a bluesok a Lusta és déli fajtából, szóval volt minden szépen átfogva a Kisbanda stílusokban igen gazdag, megalkuvásban igen szegény pályafutását. Hely- és időhiányában minden elhangzott dalról nem számolhatok be, de a Bem rakpart 6, a hazai blues-rock ősi fellegvárának tiszteletére írt szerzemény feltétlenül meg kell említeni. Nem egy kétperces, egy dallamú rádióbarát alkotás. Hála Istennek.

Egyre színesedik

Török bácsi lassú, mély tónusú szólója, ahogy egyre erősödik, színesedik hörgésekkel kísérve, közben mindvégig halálos pontossággal aláfesti a kemény, vagy éppen finom alapot a kiscsapat, fenomenális. Ritka ilyen mértékű összeszokottságot tapasztalni. A szám csúcsa viszont Tacskó basszus szólója – legalábbis a hallgatóság reakcióit tekintve. Öröm ilyet hallani: villámgyors pengetés, játékosság a dallammal, egyszerűen csodálatos! Természetesen ugyanez mondható el Karcsikáról, a hazai jazzrock műfaj talán legtechnikásabb billentyűséről. És még mit tudhatna, ha bal kézzel nem csak a cigi fogásnál segítene be! J - hallatszott egy borízű hangtól. Tőle ugyanazt a szóló blokkot sose hallani. Kevés és éppen ezért nagyon tiszteletre méltó az ilyen tehetséges, kreatív zenész. Sok-sok évet még nekik, de legfőbbképpen magunknak.

Jó hír e fúziós zene kedvelőinek, jövő januárban lesz a 40. évfordulója Közép-Európa egyik legnagyszerűbb együttesének, a Mininek a megalapításának. 40 éve. Nem látszik, hihetetlen, már 40 éve. Csak az összeforrottságon, színvonalon érződik a több évtized vasfoga. Ebből az alkalomból hatalmas koncert várható a jövő év elején, könyvvel, dvd-vel, cd-vel.

Mindenesetre nem volt rossz kedvcsináló e bevezetés a jubileumi nagykoncertre.

Pálvölgyi László

[2007.03.16.]