Ricky Martin: Ez más, mint amit megszoktál

Olyan ez az album, mintha The best of Ricky Martint hallgatnék. Az egész eddigi pályafutását átöleli, mégis más, mint amit megszokhattunk tőle, ezt már az album címéből is láthatjuk: Unplugged.

Akusztikus hangszerek, lágy dallamok, és egy koncert még augusztusból, mely nagy örömünkre, rögzítésre került, így most már bármikor felidézhetjük Rickynek ezt az arcát is. Mert ez is ő, és meg kell hagyni nagyon jól áll neki. Ez nem csípőrázós, kacsintős, machós, de mégis tüzes.

Változatos, romantikus

A borítóval nem vagyok kibékülve. Nem tetszik, és szerintem nem is látható át rendesen. A színvilág sem a legjobb, valahogy színesebbet képzelnék el a latinos számokhoz. Persze biztos pont az akusztikus hangzás miatt nem akartak olyat. Ricky ül a borító elején, fejét lehajtja, arca nem látszik, ami sajnos az egész borítóra vonatkozik. Nincs olyan fotó, ahol tisztán látszana, pedig valljuk be, sármos arca nagy részben hozzájárult sikeréhez. Van itt még egy matrica, ami viszont jó, kiemeli, hogy mely sikeres dalokat és három új felvételt is találunk a CD-n. A hátoldalon, háttérként, az énekes háta látszik, melyre egy mikrofont csavartak körbe, és itt találjuk a dalok listáját, mely összevissza található, teljes káoszt keltve.

Maga az album ötlete nagyon jó. Megmutatja, hogy Ricky tud más is lenni, hogy nem feltétlen a szexi csípőmozgásának köszönheti eddigi sikereit, mert itt megmutatja, hogy igenis, tud ő énekelni. Változatos, romantikus dalok, nagy buli slágerek, táncdalok, ezúttal egy kicsit más köntösben, de Rickynek hála, megmarad a hamisíthatatlan latinos hangzás.

Három új dal

Az albumon tizenkét track található, melyből csak három az új. Itt jegyezném meg, hogy mindhárom kiváló, és hatalmas siker lehet belőle. Az első, a Con tu Nombre, egy lassú szám, az elején olyan érzésem volt, mintha a Keresztapa című film zenéjét hallanám. Ezzel szemben a Tu Recuerdo, egy lágyabb muzsika, egy hölggyel énekel, olyan mintha egy tánciskolában lennék. A parketten a párok siklanak, és tüzes rumbát táncolnak. Szerintem ez sikerült a legjobban az újak közül. A harmadik újdonság, a Pégate, mely sokkal ritmusosabb az előzőekhez képest, a táncparkettnél maradva egy szamba vagy akár egy salsa is lejthető rá.

Régi sláger, új hangzás

De most nézzük a már régóta meglévő, nagy sikert elért számokat. Itt van például a Maria, nem is lenne Ricky Martin album, ha hiányozna róla. Bevallom, nekem az eredeti jobban tetszik, ebben a feldolgozásban kicsit vontatottnak hangzik.

A másik nélkülözhetetlen felvétel, a La Bomba. Mely sokkal jobb, az előbb említett Mariánál. Talán azért, mert eredetileg is lassúbb egy kicsit. De ez tetszik, érezni a ritmust, majdnem táncra is perdülök. Gondolom a koncerten is sokan így éreztek a dalba beszűrődő sikításokból ítélve.
Szintén régebbi, de kevésbé ismert dala, a Lola, Lola is helyet kapott. Ritmusa hasonlít a La Bombára, a vokál és a konga nagy szerepet kap a nótában.

A többi dalról is elmondható, kellemesek, lágyak, ugyanakkor, tüzesek és táncolhatóak, de az akusztikus feldolgozás letisztult hangzást biztosít az összes felvételnek.

Pernyész Kitti

[2007.04.11.]