Éjszakai démonkodás Jakab Zoltánnal

Riportalanyunk elég sokrétű ember.  Miért? Cikkünkből ez is kiderül.

Jakab Zoli elég sokrétű ember. Mindenféle együttesei vannak, meg turnékat szervez, meg sok ilyen frankóságban benne van. A Bridge to Solace nevű csapat például 2000-ben alakult. Ő két évvel később csatlakozott, a Newborn elsüllyedése után a Hátsó Szándék, Many Others/Sokan Mások tagok neve által fémjelzett bandába, ami először Joy’s Pride néven futott. Mivel a tagok többsége több hangszeren is játszik, a felállás nagyjából Zoli beszállása után stabilizálódott. Ami:

Alberti Krisztián – gitár
Fellegi Ádám – gitár
Jakab Zoltán – ének
Kuttner Tamás – dob
Sztojka László – basszusgitár

A zenei szerkesztő Ádám, a szövegi varázsló Zoli. Nemrég turnézták végig alkoholmámorban Európát. Aztán itt van most a Chief Rebel Angel is, ami szintén odavág a seggekre. A Polly is Dead, Superbutt, Bridge to Solace tagok tréfásan elloptak egy Entombed számcímet együttesnévnek, amúgy meg öt barát, akik együtt iszogatnak és akkor már zenélnek is.

Felföldi Péter – basszusgitár
Jakab Zoltán – ének
Kiss Barnabás – gitár
Szűcs Péter – dob
Szűcs Szabolcs – gitár

Aztán ott volt még az Antitouristguide Booking, ami nászra kelt a Budapest Rockandrollal és rengeteg bandát hozott ide Magyarországra.

(Zene.hu) - Szia, hogy vagy?
(Jakab Zoli) - Köszönöm szépen, jól érzem magam. Szép az idő, és hasít a Social Distortion új albuma, ez egy perfekt kombó ahhoz, hogy az embernek jó kedve legyen.

- Remek hír. Viszont csapjunk bele: Nemrég volt egy klassz kis turnétok Európában, ahol többek közt az Undying-gal és a Great Deceiver-rel is felléptetek jó sok helyen. Erről elég részletesen be is számoltál egy turnéblogban. Nem akarok túl nagy részletekbe belemenni, de nagyjából összegeznéd, hogy milyen is volt? 
- Nagyon nehéz számomra nem szuperlatívuszokban beszélni a turnéról, és most nem fényezni akarom önmagunkat, de elképesztő siker volt. 11 országban 26 koncertet játszottunk és minden képzeletet felülmúlt a fogadtatás. Eleve jó dolog, hogy az Undying vitt minket, hiszen évek óta nagyon jó barátaink, valamint 7 koncert erejéig csatlakozott a svéd The Great Deceiver, akikben remek zenekart és remek barátokat ismerhettünk meg. Tökéletes turnépartnerek voltak italozási ügyekben. Tanultunk svéd kocsmadalokat is. Szóval vissza magára a turnéra: pár helyre visszatértünk, tehát ott eleve jó volt a fogadtatás, viszont legtöbb helyen nem voltunk és ezért is volt számunkra bámulatos, hogy milyen reakciókat kapunk az általában szépszámú közönségtől. Kiemelendő Ljubljana, Wil, ami egy svájci kisváros iszonyat profi klubbal, Milánó, Róma, Lyon, valamint Németországból Giessen és Berlin voltak nagyon jók, és természetesen Portugália is, ott elképesztően kedves emberekkel és nagyon jó zenekarokkal játszottunk. A turnézáró Süssfelnapos koncert is nagyon-nagyon jó volt, Borzaszó jól esett, hogy családias légkörben azok voltak ott, akik igazán számítanak: a barátaink.

- Régebben nem volt ennyire jellemző a nézősereglés magyar koncertekre külföldön. Szerinted az, hogy a ti koncertjeitekre a kísérőzenekarok mellett is jó páran kíváncsiak voltak betudható a Newborn egykori sikerének? Amellett, hogy a nagyközönség előtt is egyre inkább kibontakozóban van egy ilyen metálos hardcore-os divatszerűség. 
-  Egyértelmű, hogy mindkét tényező sokat jelent. Azért a Newborn a vége felé már igen jól ment és a feloszlás után egyből a figyelem középpontjába kerülhetett a BTS is. És mi tagadás, divat lett az a dolog, amit mi már évek óta játszunk. Ez lehet jó is, rossz is, tény, hogy bennünk sokkal inkább megvan a hardcore érzés, mint bármelyik másik ilyen zenekarban. Ha valaki megnéz minket élőben, nem feltétlenül az jut eszébe, hogy egy metal zenekart néz, hanem, hogy ez egy hardcore banda. Ami egyébként fontos is számomra. Kell, hogy legyen üzenet, kell meggyőződés, világnézet. És ezeket soha semmiért nem lennék hajlandó a háttérbe szorítani. Amúgy minden összevetve jóleső érzés sok embert látni a koncerteken és ez azért is hatalmas plusz, mert az emberek megtanulták elfogadni a tényt, hogy Európa és annak is a keleti része is képes jó bandákkal elárasztani a kontinenst.

- Ha már említetted, hogy Európa, sőt a keleti fertálya is termel ki jó bandákat, ajánlanál nekünk egy-két csapatot, akikre érdemes odafigyelni? 
- Nos, magyar zenekarokat nem szívesen említenék meg, mert nem szívesen bántanék meg senkit, ha kihagynám. Aki az utóbbi időben jó benyomást tett, az a német Black Friday '29, egy nagyon is jó old school hardcore zenekar, vagy a portugál New Winds, ami hasonló zenét játszik mint az Ignite, valamint a szintén portugál Blacksunrise, akik nagyon fiatalok és nagyon jók. Kelet-Európából egyértelmű kedvenc a lengyel Sunrise, akik már jó régóta nyomják és nagyon jó srácok is. A svájci Dark Day Dungeon új albuma az előzetes alapján le fogja szakítani mindenki fejét, nagyon jó a római To Kill a bunkóbbik hácévonalon, valamint meg kell említenem a svéd The Great Deceiver-t, akik igazából már annyira egyéni és stílusokat ötvöző zenét játszanak, hogy az emberek nem nagyon tudják hova tenni őket.

- Visszatérve a Newbornra: Annak ellenére, hogy kétségbe nem vonható, hogy mennyit jelentett neked ez a zenekar, nem k***a idegesítő, hogy szinte minden interjúban előjön valami kérdés vele kapcsoatban?
- De, úgyhogy fejezd be kérlek. Hehehe. Nézd, én szívesen válaszolok bármire, igazából ez arra a három tagra nézve gáz, akik nem a Newborn tagjai voltak. Bár most, miután letudtunk egy jó adag interjút, ahol az első kérdés az volt, hogy miért oszlott fel a Newborn, ez a tendencia is stagnálni látszik, úgyhogy nem is olyan vészes a helyzet.

- Hehe, jól van, ennek örülök. Most, hogy kiveséztük a múltat/közelmúltat, mesélj nekem egy kicsit a BTS jelenlegi dolgairól, meg a tervekről. A nagylemez uszkve két éve jött ki, aztán tavaly megjelent egy különlegesnek mondható EP, ami a metálosabb vonalra helyezte a hangsúlyt. Gondolom most már lassan új nagylemezt terveztek. Van valami konkrétum esetleg ezzel kapcsolatban. Akár, hogy a dalírás milyen fázisban jár, de engem az is érdekelne, hogy az első két anyag sikerén felbuzdulva nem szerződtök-e át egy nagyobb kiadóhoz? 
-  Jelenleg a zenekar kisebb pihenőn volt, ha minden igaz, jövő héten kezdünk újra próbálni. Az új albumhoz két szám kész van, és vannak számkezdemények is. Két szöveg szintén kész. Koncept lemez lesz, a címe pedig Where Nightmares And Dreams Unite. Az emberben zajló folyamatos jó-rossz harcot fogja elemezni a szöveg, a világ kétpólusú voltát, nagyjából így lehet összefoglalni. a lényege az egésznek, hogy bármit teszel az életben, valamilyen szinten visszaüt rád a tetteid súlya. És ugye ott van az, hogy mi, azzal hogy van ez a zenekarunk és mondani is akarunk valamit, ami túlmutat átlagos trendeken és elfogadott dolgokon egy olyan útra léptünk, amit igenis nem könnyű járni és még ma is elfogadhatatlan. Ott van a kísértés folyamatosan, hogy légy része te is ennek a nagyfogyasztó társadalomnak, hogy állj be te is a sorba és fejezd be azt a hülyeséget amit csinálsz. Ami egyenlő azzal, hogy megölöd magadban azt, ami igazán éltet. Szóval ezekről fognak nagyjából a szövegek szólni. A kiadó ügyben még nem nagyon tudok mit mondani, elég nagy az esély arra, hogy váltani fogunk, egy-két ajánlat már be is futott, de igyekszünk nagyon körültekintőek lenni, ha lehetséges ezúttal egy olyan otthonra szeretnénk lelni a következő kiadó képében, ami maximálisan kiáll a zenekar mellett és hosszútávú partnerünk lehet.

- Miért, a Let It Burn-nel felmerült valamilyen probléma? 
- Erről nem lenne tisztességes egy interjúban beszélni, de sajnos vannak problémák, amelyeket ha nem oldunk meg, akkor semmi esetre sem tudunk náluk maradni.

- Egy hardcore, vagy punk szellemiséget képviselő zenekarnak mindig is kemény dió a kiadó. Mondjuk a független/indie körökben nem feltétlenül jellemző, hogy bele akarnának szólni az együttesek munkájába, ezért nem is erről, hanem egy másik végéről közelíteném meg a dolgot, mégpedig, hogy amellett, hogy maximálisan kiálljon mellettetek, meg hosszútávon képesek legyetek együttműködni, biztos vannak érvek, amik egy kiadó mellett szólhatnak, mik ezek? És ezt mondjuk egy olyan kérdésnek is szánnám, amivel kezdő együttesek figyelmét is felhívhatjuk a kerülendő és/vagy keresendő dolgokra. 
-  Úgy érzem, hogy velünk könnyű együtt dolgozni. Bármilyen kiadó biztos lehet benne, hogy elég koncertet játszunk egy évben, tehát nem kell attól félniük, hogy a ránk költött pénzük nem térülne vissza. Jelenleg a kiadónknál egyértelműen a legkeményebben dolgozó és egyben a legtöbb lemezt eladó zenekar vagyunk, és innen erednek a problémák, hogy nem mindig érezzük azt, hogy ez eléggé respektálnák. Az pedig, hogy milyen lenne egy ideális kiadó? Egyértelműen valaki olyan, aki komoly anyagiakkal rendelkezik ahhoz, hogy egy magunkfajta zenekarnak minden támogatást megadjon. 10 éve zenélek és ennyi idő után fárasztó mindig valakinek az adósa lenni. Mindenképpen fontos, hogy egy kiadó biztosítsa a jó stúdiót és a turnékon való részvételt. Jelenleg turnészinten talán előrelépés várható, hiszen ősztől a berlini MAD Tourbooking fogja a koncertjeinket szervezni, gondolom senkinek sem kell bemutatnom, hogy ez milyen kaliberű cég, és hogy milyen zenekarokkal dolgoztak az elmúlt 10-15 évben. Visszatérve a kiadó témára, fontos, hogy mindent megtegyenek ahhoz, hogy a zenekar jelen legyen a lehető legtöbb fórumon és a zenekar pedig 100%-osan a művészi oldalra tudjon koncentrálni. Lehessen alkotni és játszani, hiszen a zenélésnek ez a két leggyönyörűbb oldala, ha valamit kreálsz és utána azt kiviszed valahova és megosztod másokkal.

- A BTS mellett jelenleg egy másik bandában is dalolsz, ami nem az élet gyönyörűségeiről szól, hogy finoman szóljak. odabaszós zene ez a Chief Rebel Angel, ha röviden akarnám megfogalmazni. Egyébként meg death and roll cimke tapad rá. Frappáns kérdésem van vele kapcsolatban: hogy jött az ötlet? Meg úgy egyébként. Fő inspiráció Tomas Lindberg?
- Nagyon egyszerű. Szeretjük egymást és együtt akartunk zenélni. Mindenkinek közös kedvence az Entombed és a hasonszőrű zenekarok. Akartunk egy szigorúbb hangzású, ugyanakkor valahol laza zenét csinálni, ami kemény de ugyanakkor húzós. A CRA lett a végeredmény és imádjuk csinálni. Persze meg azért is, mert pózerkedni sem utolsó dolog. A fő inspiráció egyébként egyértelműen az Entombed.

-  Egyébként a CRA baráti szeretéből nemsokára manifesztálódik egy lemez is. Az mikorra várható és milyen lesz?
- Remélhetőleg idén felvételre kerül, de ez még nem biztos. A többiek elég elfoglaltak most a Pollyval is. Igazából nem akarunk sietni, mert ez nem arról szól, hogy mindenáron görcsöljünk. Szépen, lassan remélhetőleg megszületik az első igazi közös gyerek. És hogy milyen lesz? Fukke wanker gyilkos természetesen.

- Te nyomtad még az Antitouristguide turnészervező irodát, ami mostanában egybeolvadt a Budapest Rockandroll teammel. Hogy jutott még energiád erre is? Mi történt az egésszel? Milyen zenekarokkal dolgoztál együtt?
- Világ életemben érdekelt a szervezés része is a zenének és mi jobb van annál, mintha mindent a magunk kezében tartunk? Az Antitouristguide Booking pedig azért olvadt egybe a Bprnr csapattal, mert félig-meddig együtt dolgoztunk együtt is, és úgy érezzük, hogy hárman egy komoly erőt tudunk képviselni a magyar zenei életben. Aki velünk dolgozott eddig, nem hiszem, hogy oka lett volna a panaszra. Több mint 120 zenekarral dolgoztunk együtt, akik közül nem nagyon lehetne kiemelni bárkit is, hiszen büszkék vagyunk, hogy nem kevés kedvencünket el tudtuk hozni az elmúlt 7 évben.

- Ez a három ember kit takar pontosan?
- Vörös András a Superbutt-ból, Sós Balázs barátom, akit ugye a Dawncore énekeseként ismerhetett meg a nagyérdemű és szerény személyem.

- Hogy átmenjünk ilyen baromi izgalmas mélyinterjúba, mesélj egy kicsit arról is, hogy milyen gyerek vagy te úgy alapból, amikor nem turnézol, nem szervezel.
- Szerintem rettentő jófej vagyok, alapból gonosz, nagyképű és egy seggfej. Általában ezek juthatnak az embernek eszébe rólam. Ami igaz is, bevallom. Sokan jófejkednek csak azért, hogy nyomjuk a zenekarukat, persze egy idő után azért is én lettem a seggfej, ha nem raktunk valaki alá mindent, mert miért is raktunk volna? Úgyhogy gondoltam megelőzök mindenkit és elhintem, hogy én tényleg gonosz vagyok, így kevesebb embert engedek közel magamhoz, kevesebb a pofáraesés. De akkor most idézek egy kis Idecision-t: „for those i love, i will sacrifice.”

- Ezt a Newborn-nal ti is elmondtátok kicsit átfogalmazva.
- Igen, de nem akartam önmagamat idézni, az már egy kicsit sok lett volna.

- Szerintem stílusos lett volna.
- Lehetséges, de az Indecision féle verzió tömörebb és jobban hangzik. hiába, bármennyire is amerikai szeretnék lenni, a négykerbe születtem, nem New Yorkban.

kisbazsa

[2005.06.27.]