Mintha megállt volna az idő a Pecsában
A terem levegője rányomta a bélyegét a széthangosított Marcus Miller koncertre.
Pecsa hangsebességgel! Ez a szlogen találó, mert az intézmény ilyen gyorsasággal repít vissza mindenkit a 80-as évek koncerttermeinek hangulatába. Sőt még szerény is mert valójában sokkal gyorsabban, szinte csak túl kell jutni a küszöbön. Mert bizony az uralkodik, ahogy belép az ember és bele szaglint az áporodott levegőbe, ami természetes egy olyan helyiségben, ahol nemhogy a légkondícionálás nem létezik, de a szellőztetés is ismeretlen fogalom vagy ismert, csak nem jól működik ilyen embertömeg esetén.
A terem levegője rányomta a bélyegét a széthangosított koncertre. A szinpadtól 10 méterre a zsúfolásig telt helyiségben az ember a gyomrában érezte a dübörgést mintha egy elefántcsorda trappolt volna át rajta és a nadrágszára vígan lebegett a hangfalak által keltett hullámokban, mintha süketeknek hangosították volna be a termet. Kész maradandó halláskárosodás. Klassz.
Semmi változásA zene is hozzásegített a 20 év előtti koncertek hangulatához. Ugyanaz hangzott el mint, ami akkor is hallható lett volna. Semmi változás, semmi új hangvétel, vagy koncepció. Előkerült egy-két régi szám között egy Stevie Wonder, egy Beatles, és néhány Miles-szal játszott zene a korábbi saját lemezek anyagaival együtt. Aztán más nem. Persze Marcus hozta a formáját, de többet várna az ember a mai zenei környezetben - mondjuk Richard Bona, Victor Wooten és sorolhatnám kik után még. Nem azt, hogy ő is olyan legyen mint a többiek de azt, hogy ugyanúgy fejlődjön mint Ők az a minimum lenne, amilyen Ő maga is. Mintha megállt volna vele az idő.
Mindezek mellett és eltekintve a konzervdobozban történő megfőzéses körülményektől, a fülrepesztő hangerőtől, fantasztikus koncertet hallottunk és a telt házban a sok fiatal - akik többsége valószínűleg nemrég ismerkedett meg ezzel a zenével és talán most látta először Marcus-t élőben - is örjöngött kellőképpen és elmondhatja magáról, hogy a Pecsa ajtaján belépve ezen az estén egy tökéletes időgépben találta magát, amely visszarepítette abba az időbe amikor még még gondolatban sem volt meg ezen a világon. Megtapasztalhatta milyen volt akkor a legmagasabb szintű és legmodernebb funk alapú jazz-rock.
Anno nem motozták az embereketEgy valami azonban nem volt olyan, mint 20-25 éve; az, hogy akkoriban nem motozták az embereket és tetették ki a vizes palackokat a bejáratnál, hogy ha inni akarsz vegyél a büfében!
endre
[2007.05.23.]
Hírek
