SOS szerelem - némi cukormázzal

Legfeljebb a rajz- és/vagy zenés filmeknek van esélyük arra, hogy kiadatásukat követően ne csak egy-két betétdaluk csendüljön fel egy lejátszóban vagy egy rádió hullámsávján. Az S.O.S. szerelem sem képez kivételt.

Esetünkben az említett kiváltságos szerepet a Ments meg, szerelem! című – kvázi – főcímdalnak szánták. Vélhetően példányszámnövelő célzattal jelezték is a borítón, hogy nem kell tovább keresgélni, a szám ezen a kiadványon található. Nálam ez inkább hendikeppet jelentett. Jóllehet a film bemutatásának időszakában kevés rádió vette a bátorságot, hogy az igényességnek legalább a látszatát megőrizvén tartózkodjon a szám lejátszásától, ettől az még megmaradt egy erősen (sőt inkább gyengén) középszerű dalnak. Ráadásul egy mérsékelt énektudásról számot adó fiatalember előadásában, aki félő, hogy a meglévő hangszínét is elveszíti, amint mutálni kezd. Más kérdés, hogy e színért nem feltétlenül kár. Na, de ne legyünk igazságtalanok a számhoz, van benne 9 jó másodperc. Sajnos azonban ezeket követi 244 másik.

Végül is – szerencsére - túltettem magam az elhanyagolhatónak nem nevezhető előítéleten a CD-vel kapcsolatosan és a többi számnak tiszta lapot nyitottam. Így lehetőségem nyílt egy picit árnyalni a főcímdal elkövetőjének fantomképén. Amikor angolul énekelt, emésztőnedveink egyikének átható jelenléte nem volt olyan bántó, mint a fent említett esetben. Mintha az Another You című számot egy Another Mark énekelte volna. Na jó. Egy kicsit túloztam. Sajnos azért felismerhető maradt. De ebben a számban legalább éreztem a potenciált, hogy sok szorgalommal, alázattal és tanulással énekes válhat a fiatalemberből. Ha nem szalad el vele hamarabb az a bizonyos paripa.

Büszkeségem tovább fokozódik

Lehet, hogy az is elnézőbbé tett időközben Márkkal szemben, hogy megismerkedhettem Svéd alteregójával. Ugyanis ha Olaéhoz viszonyítom Mark éneklését – és pláne ha figyelembe veszem, hogy előbbi egyenesen meg is nyerte a Megasztár sorozat svéd változatát -, akkor ifjú honfitársunk produkciója már szinte tetszik. Másrészről Oláh Ibolya, Tóth Vera, Gáspár Laci, Caramel és persze Rúzsa Magdi okán érzett büszkeségem tovább fokozódik. Úgy látszik, a svédek végképp elvesztették józan eszüket valamelyik Északi- vagy Balti-tengeren cirkáló komphajó bárpultjánál. Vagy a macsónak legfeljebb spanyolos áthallású neve okán nevezhető fiatalember igazából nagyon is feminin vonásai ösztönözték szavazásra a svéd célcsoportot.

A számomra ezidáig teljesen ismeretlen Gina, Never love again című számával szintén nem hozott semmi újat, megrázót, drámait az életembe. Másrészről az Ő dala az a szám, ami senkinek nem tűnne fel az M(usic)TVprogramjában, ha kellően sok pénz állna rendelkezésre egy, a zenéhez hasonlóan tucatszerű klip leforgatásához. Simán elmenne a többi semmilyen, ám nemzetközi szinten is számon tartott dal között. Bántónak egyáltalán nem nevezném Gina hangját. Legfeljebb kicsit zavarba ejtőnek azon pillanatokban, amikor erős művészi átéléssel kívánt szenvedéséről meggyőzni. Sajnos ezen másodpercekben osztoztam kínjaiban. E fájdalmamat időről időre csillapította az akusztikus gitár kellemes hangja.

[2007.05.27.]

(1. oldal)

következő oldal »