Marylin Manson csalódást keltett

Négy év telt el a „Golden Age Of Grotesque” óta. A metal zene egyik ikonikus alakja pedig úgy látszik, teljesen kicserélődött. Ez a Manson nem az a Manson. A kőkemény, istenkáromló művész ezúttal egy harmatgyenge albummal jelentkezett.

Hatalmas probléma, amikor egy olyan jelentős művész, mint Manson elkezd rádióslágereket gyártani, ahelyett, hogy a jól bevált úton haladna, egyenesen a Pokol felé.

Ugyan már eddig is sokat változott az „Antichrist Superstar” óta, de az „Eat Me, Drink Me” csak valami rossz vicc lehet. Persze maga az anyag nagyon profin van összerakva, de ez egy cseppet sem fogja vigasztalni azt a rajongót, aki a „Long Hard Road Out Of Hell” stílusában elkövetett zenékre és klipekre van kiéhezve. Ugyanis valami nagyon hiányzik erről a cd-ről…

Nem dobják fel a hallgató hangulatát

Az album címe Jézus Krisztusra utal. (t.i. Akinek teste a kenyér, vére a bor) Ez még rendben is volna. De lássuk a zenét! Az „If I Was Your Vampire” egy elég jó indító szám sötét tónusával, és a Manson védjegyévé vált hangzással. Aztán a „Putting Holes In Happiness” végén az instrumentális rész kezd idegesítően emészthetővé válni. Majd a következő trackek sem dobják fel a hallgatót borongós, depresszív hangulatukkal.

Emberünk ugyan hibátlanul énekel, de egyszer sem halljuk azt a vérfagyasztó üvöltést, amire befizettünk. A „Heart Shaped Glasses”, amely a korong első maxija, mély csalódás. Valószínűleg sokan örülnek neki, hogy kedvencük komoly mainstream sikereket ért el, de ezzel az egyetlen dallal egy egész világ omlik össze bennünk.

A „Mutilation Is The Most Sincere Form Of Flattery” végre egy kicsit felráz, utána jön a lemez legjobb nótája, a „You And Me And The Devil Makes 3”. Lendülete, ha nem is magával ragadó, de legalább egy kis bólogatásra ösztönöz. Azonban sajnos még ez sem menti meg a cd-t, és a záró, címadó nótánál már egy kiüresedett, minden művésziséget nélkülöző előadó áll előttünk.

Kár érte

Összegezve, ez Marilyn Manson karrierjének legkevésbé sikerült darabja. Manson éppen annak a megbotránkoztató, művészi látásmódjának nem enged teret, amiért megszerettük őt. Kár érte. Nagyon nagy kár. Még szerencse, hogy ősszel jön a System Of A Down frontemberének, Serj Tankiannek a szólója.

- Hóember -

[2007.07.02.]