Nehéz távozni a Musical Company műsora után

A Musical Company évadzáró előadásán jártunk. Fel lehet tenni a kérdést, milyen is a MuCo-mód? A válasz nem lesz egyszerű, mert nem lehet elég jól leírni. Hangulatok maradnak, illetve a vágy: még! Ott kell lenni, át kell élni!

Bevallom, hogy képtelen vagyok tényszerű beszámolót írni róluk. Ugyanis megint kongó aggyal, túlcsorduló lélekkel jöttem ki, és most mesélnem kéne.

Íme az én esti mesém: Egyszer volt, hol nem volt, van és marad is egy csapatnyi ember, lüktet körülöttük és bennük a zene és az élet; bennem pedig kavarognak a jelzők, de egyiket sem érzem telitalálatnak. Jól megfogtak, és nem csak engem. Láttam az arcokat, a tekinteteket, melyek a színpadra ragyogtak, újra és újra rájuk csodálkozva: ezt nem hiszem el!

Egyszer elég eljönni

Hát, kérem, nagyjából így néz ki a MuCo-mód. Egyszer elég eljönni, és onnantól kezdve már nem is olyan nehéz ott ragadni. Viszont sokkal nehezebb a műsor után távozni. Feltenném a kérdést: lehet-e disszonáns a csend? Mert az előadás után újfent annak éreztem. Mosollyal nevettetnek, őszintén, mélyről, de a könnyek is valóságosak; szintén szívből fakadnak. Van valami, amit ne tudnának? Biztos. De annak nincs köze a színházhoz, a zenéhez, az emberi lelkekhez és a varázslathoz!

Hallhattunk részleteket a Rent-ből, a Hair-ből a Grease-ből a Rocky Horror Show-ból, a Fame-ből, Szombat esti lázból, a Valahol Európában-ból, és még sorolhatnám. Mindez természetesen pörgős, remek koreográfiákkal megtűzdelve, továbbá egy projektor is rásegített a hangulatra; természetesen minden számhoz az ahhoz illő hátteret varázsolva a fellépők mögé.

Nos, így zárta az évadot a MuCo. Köszönjük.

- Sík Bernadett -

[2007.06.29.]