Iron Maidnem majdnem Iron Maiden

Kis hazánkban van egy olyan tribute zenekar, akik már több mint egy évtizede Iron Maiden dalokat játszanak, nagyon hitelesen, a zenészek igazi fanatikusok, és hihetetlen jó hangulatúak a koncertjeik. Ők az Iron Maidnem.

Izgalmas estének nézhettek elébe a Maiden hazai helytartói és fanatikus rajongói, június 29-én este birtokba vették a Rocktogont, aki járt már a helyen az tudja, hogy a hely nem túl nagy, így ha már 150-200 ember bent van a koncertteremben, akkor kiválóan lehet szaunázni is - a zenehallgatáson kívül. Az apró színpadon az adottságok miatt itt nem mutathatták be egész színpadi díszletüket, csak néhány festett paravánt tudtak felállítani, és még háttérvásznak is díszítették a falat.

Mikor megérkeztem, akkor már majdnem tele volt a koncertterem. A színpad előtt azonban maradt egy kis hely, így gyorsan előre mentem fotózni.  Az Aces High volt a nyitány, amelyben Cserfalvi Zoltán teljesen hitelesen adta elő Adrian Smith szólóját.

Jól énekeltek

Hallhatóan igazi Maiden fanatikusokkal volt tele a terem, mivel egész koncert alatt végig nagyon jól énekeltek a jelenlévől, kitűnő szövegtudásról is tanúbizonyságot tettek. Az első nóta után már egyáltalán nem volt hely a színpad előtt, a bátrabbak előre merészkedett és beindult a tombolás. Felcsendült The Evil That Man Do, aztán az új Maiden albumról jött Brighter Than a Thousand Suns című dal. Természetesen a régi klasszikus Piece of Mind albumról nem lehetett kihagyni a The Troopert, mellyel még fokozták a hangulatot. Majd a lemez címadó nóta a Brave New World jött, követte az Infinite Dreams természetesen a közönség énekével kísérve.

A színpad adottságai miatt az amúgy mozgékony gitárosoknak most mellőzniük kellett a helycserés oda-vissza rohangálást, talán az énekesnek Kiss Zoltánnak maradt egy picivel nagyobb helye, mint a zenésztársaknak. Hidvégi Áron jobb oldalon hátul a billentyűk mögül végig segített a vokálban, de ugyanez elmondható a két gitárosról is. 

Urbán Gábor a dobok mögül végig lendületben tartotta a csapatot, Boros Zoltán Harris-es bőgőfutamaival erősített. Kiss Zoltán azon kívül, hogy nagyon jól hozza Bruce Dickinson hangját, mozgásában is igazi frontember, - többek között - a Children of the Damned-ben is jól megénekeltette az amúgy is aktív publikumot. A hallgatósággal való kapcsolattartásnak is mesterei, a zenekar nagyon közvetlen, beszélgettek a közönséggel és reagáltak majdnem minden egyes bekiabálásra is, nem engedték el a fülük mellett.

Játszottak még az első Maiden albumról a Prowlert, aztán volt Wasted Years, The Loneliness of the F.D. Runner, Hallowed by Thy Name, a címadó örökzöld Iron Maid(nem) és a régi klasszikus Run to the Hills. A Number of the Beast Maiden albumról egy emberként énekeltük a Fear of the Dark-ot, majd az Adrian Smith-es szólóval díszített album címadó nótára is sor került The Wickerman előtt.

A közönség nem engedte

Ennyi volt betervezve ebbe a profi tribute repertoárba, ám a közönség nem engedte, hogy abbahagyják a zenélést. A ráadásban 2 Minutes to Midnight, valamint a Can I Play with Madness jött a Seventh Son Of A Seventh Son albumról. Jó volt látni, hogy a tagok is élvezték a zenélést és látszott, hogy mindenki szívből csinálja.

A lelkes jelenlévők pedig nagyon hálásak voltak, alig akarták őket leengedni a kis színpadról, amelyen remekül helyt álltak. Mivel négy éve láttam utoljára a csapatot, bátran mondhatom, hogy színpadi rutinjuk egyre növekszik, teljesen hűen és határozottan nyomják a dalokat, biztos vagyok benne, hogy még sokat fogunk hallani róluk.

Legközelebb július 6-án a sóstói Alhana-táborban, illetve július 11-én Tokajban a Hegyalja fesztiválon láthatjuk őket.

- Hajós Maja -

[2007.07.05.]