A zenétől felforr a vérünk?

Cozombolis Leonidász Péter Valami most kezdődik el című bemutatkozó albuma, amely 12 dalt tartalmaz, - egy feldolgozás kivételével - mind a zenét, mind a dalszövegeket tekintve Kozi szerzeményei.Megkértük az előadót, hogy saját szavaival mutassa be nekünk az albumot.

Valami most kezdődik el
Ez a dal akkor született, amikor már a demókat elküldtem a kiadóknak, és a Universal kiadó reményt keltett bennem. Hirtelen ötlet volt, és nem is tudatos, de annyira boldog voltam illetve vagyok, hogy muszáj volt írnom egy ilyen dalt.

A zenétől felforr a vérem
Szerettem volna egy egyszerű, de mégse nyálas számot írni, igaz szöveggel. Elkezdtem gitározni ezt az akkordmenetet, és magától előjött belőlem ez a szöveg. Egyébbként már ez a szám is a remény után született...
Ezt igazából Gajda Lászlónak írtam, aki akkor a Universal művészeti vezetője volt, mert azt mondta, ne számítsak nagy dolgokra. Mondjuk kinek mi a nagy, nekem már ez is óriási dolog.

Nem vagyok egy igazi énekes
Ez egy őszinte vallomás arról, hogy nem vagyok magas és szép, és nem vagyok a legjobb gitáros a világon, és még csak énektanárhoz se jártam soha. Ez üzenet is lenne mindenkinek, hogy belülről is lehet érezni a zenét, és a zene pont egy olyan dolog, amit bárki bármikor csinálhat függetlenül mindentől, kor, nem, hovatartozás, iskolai végzettség, társadalmi helyzet stb.

Csináld azt, amit szeretnél
Ez a dal a többihez hasonlóan spontán született. Egy jó akkordmenet és utána magam elé képzeltem a közönséget, és megpróbáltam egyszerűen fogalmazva elmondani, szerintem mi a legfontosabb az életben.

Valami kell, valami jó
Nekem van egy kis családom, legalább is akkor, amikor ezt a dalt írtam, még volt és vakon hittem a házasság és a bizalom szentségében. És úgy éreztem, hogy ennél nagyobb kincs nincs is. Tudom, hogy sokan ismerik ennek az életformának a szépségeit, de a mai világban nagyon sokan viszont nem. Nekik szól ez a dal.

Mintha a testvéred volna
Nem hinném, hogy ilyen naív hozzáállással meg lehetne menteni egyre jobban pusztuló világunkat, de szerinetem ha mindenki így gondolná, vagyis úgy, ahogy a szövegben le van írva, sokkal szebbé lehetne tenni. Dehát gyarló az ember, és kicsit gonosz is, beleértve természetesen engem is. Csak jó lenne, ha nem csak az járna az emberek fejében, hogy ki akar ma átverni, hanem bízhatnánk is egy kicsit a másikban.

Részegen ki visz haza
Na, ez egy könnyű szám a nagyszerűen megírt és D. Nagy Lajos által megénekelt Részegen ki visz haza refrénre. Már nem volt nehéz szöveget írni, egyszerűen csak elképzeltem, milyen szokott lenni egy átlagos szombati nap...

Én még emlékszem rád
Ez egy régi történet, körülbelül 10 évvel ezelőtti, amikor elég rosszul állt a szénám, és mindenféle káros szenvedélyeim voltak. Szerettem volna zenélni, de egy fillérem se volt. Volt egy pár olyan ember, akik nappal a kocsmákat járta, én meg az utcán lődörögtem. Őket jól ismertem, vigyáztak is rám, már sokan nem élnek közülük. Visszaemlékezve életem legszebb időszaka volt, el is érzékenyültem egy kicsit... Szóval volt ott egy srác, akit Vigh Mihálynak hívtak. Oroszországban dolgozott, és félévente járt haza. Egyszer, egy délután az egyik törzshelyemen a pultos lány azt mondta nekem: te Kozi, van itt egy boríték, a Napkirály (ő volt Vigh Mihály) hagyta itt. Megnéztem, és 50 ezer forint volt benne. Azt üzente, hogy vegyek rajta gitárt, és majd megadom, ha tudom valamikor, ő úgyse lesz itthon sokáig. Én úgy éreztem, ha már valaki így majdnem ismeretlenül ad nekem egy esélyt, írok neki egy dalt, és büszkén énekelem..Magamra is büszke lévén, hogy valaki érdemesnek tartott, hogy pénzt adjon, és bízott benne, hogy vissza is kapja. Természetesen már visszafizettem.

Változtam
Ez egy visszaemlékezés a szép iskolás évekre. Igaz, nekem nagy élvezet nem volt benne, mert egy szakmunkásképzőbe jártam, és csak fiúk voltak, azokból is a legrosszabbak...De sokat verekedtem, szórakoztam, meg mindent, amit egy 16-17 éves fiú szeret csinálni. Nem törődtem a holnappal, sőt, eszembe se jutott... De kár, hogy már vége.

Várok még arra a lányra
Nehéz ezt leírni, de most mégis megteszem. Szóval amikor arra gondoltam, hogy milyen lenne egy olyan lánnyal élni, aki nem gyűlöli tiszta szívéből azt, hogy én gitározok és zenész szeretnék lenni, akkor írtam le, mit gondolok. Nem szeretném elmondani ennek a keserű igazságát, ami sajnos így utólag engem igazol.. Szóval egy illuzió ez a szám, gondolom én. Vagy nem?!

Én azt hiszem
Nekem nagyon fontosak a családtagjaim, akik nagyon jólelkű emberek. Talán a mi családunk túl jólelkű is. De nem baj, már megbarátkoztam ennek az előnyeivel és a hátrányaival is. Csak kicsit ezáltal zárkózottabbak vagyunk, bár mondjuk én pont nem. De nem is akarok. Nem félek attól, hogy ki mit mond rám. Ilyen vagyok, és kész. Szóval az unokatesóimnak írtam ezt a dalt, meg a tesóimnak.

Tele van ez a dal
Ez csak egy kis gitárbemutatós szám, mély gondolatokkal. Inkább közhelyek, de igazak. Ezt a számot Gusztinak adtam, mutassa meg magát, hogy milyen ügyesen gitározik, mert szerintem nagyon tehetséges és szorgalmas. Ja, és nagyon nagytudású zenész. Hajrá Guszti!

- bíró -

[2007.07.26.]