Dalok nyári estékre

Simon Webbe…Így talán nem sokatmondó név, de ha azt mondjuk, hogy ő az, aki a Blue fiúcsapat felbomlása óta talán a legnagyobb karriert futotta be, talán már derenghet valami. A banda extagja elkészítette második szólóalbumát, Grace címmel, melyet most meghallgattunk.

Első hallásra kicsit egyhangúnak tűnik, melankólikus és már nem illik bele a Blue-ban megszokott stílushoz. Kevésbé táncolható dallamok, sokkal inkább lélekre ható szövegek alkotják. Legelőször ezt az albumot a kocsiban hallgattam meg, vezetés közben, mikor úton voltam a Balaton felé. Bevallom, akkor egy kicsit unalmas volt. Talán a sebesség és a km-ek miatt éreztem akkor lehangolónak. De így, egy nyugodt nyári estén meghallgatva, nem ugyanazt az élményt adta.

Éppen ezért vagyok most egy kicsit bajban. Írhatnám azt, hogy elszomorító, de azt is, hogy kellemes és lágy. Nagy most a dilemmám. Ha már saját magamban is két kép alakul ki erről az anyagról, akkor a sok-sok különböző karakterű emberben vajon hány? Ezért is nehéz műfaj a kritikaírás, hisz véleményt kell formálni egy általam meghallgatott zenéről. De hogy is tegyem ezt meg, ha egyszer bennem is vegyes érzelmek keringenek.

Megpróbálom elvonatkoztatni vegyes érzelmeimtől, és nézzük egy kicsit szakmai szemmel. Az tény, hogy kezd kialakulni a fiú saját stílusa. Mint már említettem, a Blue zenei világa egyre eltávolodik tőle. Marad egy, egyre inkább tisztuló világ. Azonban ha nem az exbanda, akkor mi hat Simonra? Talán Craig David? Vagy inkább Seal? Én inkább az utóbbira szavazok, hisz hangjuk nagyon hasonlít egymásra. És talán a kialakuló stílus is. Csak nehogy egy nagy másolásba csapjon át ez az egész, nem lehet azt kihasználni, hogy Seal legtöbb idejét manapság feleségével, Heidi Klummal és a gyerekekkel tölti.

Már a lemezborító is nyugalmat sugall. Simon kéztarása, lecsukott szemei, szinte már-már jógázó testtartása, mind a meghittséget közvetíti az emberek felé. A fekete-fehér kontraszt egyszerűséget jelképez. A belső oldalakon is csak a fekete szín dominál, valamint egy nagy kép található még, mely talán New York egyik utcáján készülhetett. A nyüzsgő tömegben egy villanyoszlopnak támaszkodva ott van Simon is.

A dalok közül az eddigi legnagyobb siker a nyitódal, mely a Coming Around Again nevet viseli. A toplistákon is megtalálható, és ha többet játsszák, akár egész szép sikereket is elérhet.

A többi dal nagyjából ugyanazt a dallamvilágot jeleníti meg, mint a lemez első felvétele. Lágy, kellemes, egy nyári éjszakán egy pohár bor, vagy baráti kártyázás mellett, remek háttérzeneként szolgálhat. Az azonban nagyon fontos, hogy igényes, profik által megalkotott a cd. Keverednek az RnB, a soul és a pop elemek. Akik szeretik az ilyen fajta muzsikát, biztosan szeretni fogja. Leginkább egy átmeneti albumnak mondanám, melyben a srác még keresi a valódi arcát, éppen ezért, sajnos még nem forrt ki teljesen, valami még hiányzik belőle. De jó úton van. És ha nem tér le róla, megalkothat egy saját stílust, és remek anyagokkal lepheti meg rajongóit, és persze slágerek is születhetnek, melyekkel még újabb hódolókat szerezhet magának.

Pernyész Kitti

[2007.07.09.]