Mindenkinek, aki szereti a jó magyar zenéket!

Manapság nagy szó, ha egy válogatáslemezen nincsenek összemixelve a számok. A Now.hu már kilencedik alkalommal követi el ezt a „bűnt”, és ad ki egy dupla válogatás cd-t összemixeletlenül! Mielőtt még a mixőrülteknek elvenném a kedvét a darabtól, el kell mondjam róla, hogy számomra nagyon jó benyomást tett és teljesen szimpatikus így, ahogy van!

Amikor még csak a borítóját nézegettem, nagyon megtetszett a dizájn, igazán fiatalos és szép kivitelezésűre sikerült, egyszerű és áttekinthető, semmi felesleges felirat rajta, sem elöl, sem hátul, csakis a lényeg! A lényeg pedig, ami a lemezen van! Egy csomó kellemes, hallgatható magyar zene, tényleg látszik, hogy a kiadó próbálta a legjobb rádiós zenéket összeválogatni, és ebben a hazai legjelentősebb kiadóknál is partnerre talált, hiszen szinte mindenki képviselteti magát egy-két felvétellel.

Az első lemezt rögtön egy igen felkapott sláger indítja, méghozzá Gáspár Laci egy dala, és ez kedvet is ad a további hallgatáshoz. A Crystal: Hív a végtelen című dala még jobb kedvre derített, és ez nálam csak fokozódott, hiszen egy csomó rockosabb beütésű zene következett sorban, ami valljuk be, nem sok válogatáslemezre jellemző: Ákos, Szabó Eszter, Zanzibar, Hooligans, Machine Mouse, Lola, No Thanx, szóval van itt minden. Az első cd utolsó dala, a Magna Cum Laude új „slágere” hatalmas csalódást keltett bennem, hiszen a Vidéki Sanzon után vártam egy legalább ennyire fülbemászó zenét, de nem kaptam semmit, klasszisokkal rosszabb az első nagy durranásnál. Gondoltam, gyorsan elvették a kedvem a második cédétől, de nem így lett!

Meglepetés után csupa jó kis dal

A kettes számú lemezen elsőként Charlie szólalt meg, majd számomra érthetetlenül jött egy 2005-ös Back 2 Black zene, nem tudom miért kellett egy két éves dalt ráerőltetni a csupa újdonságokkal teledobált lemezre. De a folytatás már magáért beszélt és feledtette velem ezt az apró baklövést… Ricky, Nox, Varga Feri és Balássy Betty, Dobrády Ákos, Josh és Jutta, mind-mind csupa jó kis dal, amelyeket bárki szívesen hallgat, akárhonnan is szóljanak, rádióból vagy lemezről.

A végére aztán megint bosszankodtam egy sort, mert a gondosan összeválogatott kettes számú lemez vége megint alternatív rockos beütést kapott, és nem igazán tudtam megérteni, miért kellett a poposabb lemez végére egy Republic és Kistehén szám, miért nem fért el az első lemezen mondjuk Gáspár Laci és a Crystal helyett, és akkor egész kellemes összahangot keltett volna bennem.

Mert néhány bután összeválogatott zeneszám sokat ront a szememben, az amúgy átlagon felüli lemezen, de mindezek ellenére is messze felülmúl egy csomó összemixelt, összevágott ilyen-olyan dance cédét, és melegen ajánlom mindenkinek, aki nem a tucc-tuccra esküszik, és szereti a jó magyar slágereket, amikből -be kell ismerni - egyre kevesebb van. És így a végére még valami: A dupla lemez szimpla áron kapható, tehát még egy dolog, ami miatt csak ajánlani tudom ezt az albumot!

Bödő Róbert

[2007.08.13.]